• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Apám lakodalma

Részletek

Látogatás
12317
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Gyűjtötte
Orbán Dénes
Könyv címe
Úz-völgyi népmesék
Kiadó
Tillinger Péter műhelyében Szentendrén
Kiadás helye
Szentendre
Kiadás éve
1997
Hát én megnőttem akkorára, hogy elvittek katonának. Katonának vótam egy darabig, egyszer osztán szabadságra engedtek. Amikor hazamegyek, látom, hogy nagy sürgésforgás van otthon. Kérdem: - Mi van, mi lesz itt? Azt mondják, apám meg akar nősülni, készülnek a lakodalomra. Apám meglássa, hogy hazamentem. Azt mondja: - Jó fiam, hogy hazagyüttél, immár mostan a lakodalmamat könnyebben elé állítjuk. Vigyél valami gabonát s őrlesd meg, hogy legyen, liszt amiből süssünk a lakodalomra. - Jó - azt mondom. Gyorsan felmegyek a padlásra, elévettem vagy három nagy surdét, megtöltöttem jó dálnoki búzával.  Föltettem a szekérre, be akarom fogni az ökröket, s hát nem találnak. Fogom a hízbelit csából, a csábelit hízba, há jól találnak. Szúrom a járompálcát, hát nem megyen belé. Egyik felől kapom a lapát nyélit, belédugom, másik felől egy villanyelet. Belédugom, há jól belém egyen. Elvitettem. Mikor a malomhoz értem, látom hogy a malom nincsen otthon, megvigyázkodom, s egy piros kancsó el van a kályha mellől véve, rögtön eszembe jutott, hogy ha nem egyeb a malom elment eprészni. Az ostoromat feldöftem az ökrök elejibe, s leszadottam ki a hegyre, hogy keressem meg a malmot. Kimegyek, s hát ott szimatol a bokrok közt a malom. Vettem egy jó husángot, s vagy kettőt-hármat háthosszába jót nyújtottam neki s akkor már meg is zördült oda le a völgybe. Rögtön a búzámat örlötte. De mi történt? Az ostor nyeliből egy akkora körtefa nőtt, hogy hatalmas nagy, s a seregélyek beléköltöttek. Há szerencsére a fáramászáshoz jól értettem, felmászom a fára. Mikor a fára felmásztam, kiszedtem a seregély fiakot, beleraktam a kebelembe. Amikor beleraktam, le akarok menni, nem tudok. Mondom a molnárnak: - Hozzon egy kötelet, ereszkedjek le! Az hozott nekem valami molnárpogácsát, mondom: - Nem ez kell, kötél! Korpából kötelet font, s felhajítsa nekem. Fogom s hát leeresztem, s nem ér le. Fogom kétrét, s hát jól leér. Elkezdek ereszkedni le rajta, de a kötél elszakadott. A seregély fiak velem repülni kezdtek, keresztül Háromszéken. Az Olt fölött repültek keresztül s hát ott egy csomó fehérnép mosott. Azok a keziket felnyújtották, kiáltották: - Íjj, ijj!  Azt gondoltam, azt értettem, hogy az ingem alját húzzam ki. Kihúzom az ingem alját, s úgy belécseppenek az Oltba, hogy egészen a hegy aljáig loccsan. De mi volt ott a hal! Hat bivalyszekér egy hétig hordta s még nem is látszott, hogy honnat kezdték meg. Dálnokból lejött egy csóré cigánypurdé, s á kötényébe összeszedte az egész halat s elvitte. Ekkor eszembe jutott, hogy engem apám nem játszódni küldött. Gyorsan indulok hazafelé. Egy réten megtalálok egy csoport lovat, megfogtam egy sárgát, felültem egy szürkére, s egy feketén vágtattam egy lűtőn ki s egy hágón bé. Elértem egy helyt egy kúthoz, megszomjultam. Inni akartam, megköttem oda a lovakat, a gyepűhöz. Megfogtam a hajamat, s egy kerítésen keresztül vettem magamat. Lementem a kúthoz, ittam, levettem a koponyámat, megmerítettem, ittam. Egy kicsit ott megpihentem, s akkor visszamentem a kerítéshez. Megfogom a hajamat, keresztülvetem a kerítésen magamat. Eloldtam a szürkét, felültem a sárgára, s a feketén vágtattam tovább. Amint ott megyek tovább, találok valami embereket, s azt kérdezik: - Hé, bácsi, hol van a koponyája? Tapogatom a fenekemet, s hát nincs meg a fejem. Gyorsan visszamentem, s hát megunta magát a koponyám, s csinált magának testet, lába volt, minden. Elkezdett a jégen sikárólni. Eleget futtam utána, de nem tudtam megfogni. Csináltam én is sárból egy agárt, utánanyoszítottam, s az megfogta, visszatettem. Megint elmentem a kerthez, megfogtam a hajamat, keresztülhanyítottam magamat. Utaztam tovább. Amikor odaérek a malomhoz, hát édesapám úgy sír: - Jaj, jaj, drága gyermekem, bár el se küldtem volna, vajon hova lett el, hol veszett el, hol van? Odaszóltam neki: - Ne sírjon édesapám, mert rossz fejsze a favágóról nem vesz el. No, mágörletttük a  búzát, hazavittük, süttek kenyeret, kalácsot belőlle, mindent. Megkezdődött a lakodalom. Édesanyámat a menyasszonytáncban legelőszőr én táncoltattam meg. Azután vége lett a lakodalomnak, éltek ahogy éldegéltek. De a lakodalom mögött két esztendőre, azutánra születtem meg. Nőttem, növekedtem, no, nézzék meg, milyen ügyes ember lettem.
Értékelés
★★½
14 szavazat