• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A kevély kútágas

Részletek

Látogatás
10828
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az, Óperenciás-tengeren is túl, volt egy erőst kevély kútágas. Kevélykedett ez a kútágas, mert ő húzta fel a vizet a kútból, s örökké dicsekedett, hogy nélküle még inni se tudnának. Hogy, hogy nem egyszer egy kakaska elkezdett kaparászni a kútágasnak a tövében." A kútágas annyira megmérgelődött, hogy kiborult bánatában. - Na, ha te kiborultál, akkor én is kitépem a farkamat - mondta a kakaska. S fogta magát, s mind kitépte a farkát. Meglátta ezt egy nagy diófa. Azt mondja a diófa: - Hát ugyan bizony, te kakaska, miért tépted ki ilyen csúful a farkadat? - Hát hogyne téptem volna, mikor odamentem, hogy a kútágas tövében egy kicsit kaparásszak, s a kútágas bánatában kiborult, akkor én is kitéptem a farkamat. - Ha te kitépted a farkadat, akkor én is lehullatom az ágaimat, leveleimet - mondta a diófa. S az bizony úgy lehullatta, hogy azon még egy szál se maradt. Odamegy egy őz a két kicsi fiával, hogy megpihenjen a diófa alatt, s hát ott nem tudott megpihenni. Nem volt ott semmiféle árnyék. - Hallod-e, te diófa, hát még a tegnap olyan szépen zöldelltél, ágaid, leveleid voltak, hát most hol vannak? - Hát, tudod-e, őzike, az úgy volt, hogy a kakaska elment a kútágashoz kaparászni, s a kútágas bánatában kiborult, s a kakaska kitépte a farkát. S én lehullattam az ágaimat, leveleimet. - Na, ha lehullattad - mondja az őz-, akkor én is elkergetem a két kicsi fiamat. - S fogta s elhajtotta őket magától. Nahát, elmegy az őz egyedül a vízre inni, s azt kérdezi a forrásvíz: - Hallod-e, te őz, hát hol van neked a két kicsi fiad? Örökké hárman jöttetek ide vizet inni. S most csak egyedül vagy. - Hej! - nagyot sóhajtott az őz. - Ez úgy volt, hogy a kiskakas kiment a kevély kútágashoz kaparászni, s a kútágas bánatában kiborult, s akkor a kakaska is kitépte a farkát. S ezért a diófa lehullatta ágait, leveleit, s én is elhajtottam magamtól a két kicsi fiamat. Boldoguljanak, ahogy tudnak. - Ha ez így van - azt mondja a folyóvíz -, akkor én bizony vérré változom. - S abban a szent helyben vérré változott. Nahát, megy egyszer az eladó leány, hogy a folyóvízből vizet merítsen a korsójával. Mikor odaért, összecsapta a kezét: - Jézus, Mária, Szent József, ne hagyj el! Hát édes vizem, te hogyhogy vérré változtál? Mi történt? Hát a víz elkezdte sorolni, hogy né, mi történt: - A kakaska kaparászott a kútágasnak a tövében, s az kiborult, a kakas kitépte bánatában a farkát, a diófa lehullatta ágait, leveleit, az őz elűzte magától két kicsi fiát, s ezért én vérré változtam. - Na, ha ez így van - azt mondja a leány -, akkor én is a fejemhez verem a korsót. - S a fejéhez verte a korsót, hogy az darabokra törött, csak a füle maradt meg, s nagy véres fejjel hazament. Mikor meglátta az anyja, felkiáltott rémületében: - Jaj, édes leányom, hát téged mi lelt? Ki vert meg, ugyan bizony? Azt feleli a leány: - Jaj, édesanyám, tudja-e, mi történt? A kakaska kiment a kevély kútágashoz kaparászni, s a kútágas kiborult bánatában, a kakaska kitépte azért a farkát, a diófa lehullatta az ágait, leveleit, az őz elűzte két kicsi fiát, a víz vérré változott, s ezért én fejemhez vertem a korsót bánatomban. Az asszony éppen tésztát dagasztott, s így szólt: - Na, ha ez így van, ezt a tésztát én mind a falra kenem. S az egész nagyteknő tésztát mind felkente a falra. Jön haza az ember, s látja a falat, hogy mind tele van tésztával, s kérdi: - Hát ugyan mi történt? Hogy itt minden tiszta tészta? Az asszony elkezdte mesélni: - Hallod-e, mi történt? A kakaska kiment a kevély kútágashoz kaparászni, s addig kaparászott, hogy a kevély kútágas kiborult, s akkor a kakaska kitépte a farkát bánatában, a diófa lehullatta ágait, leveleit, az őz elűzte két fiát, a víz vérré változott, a leányunk a fejéhez verte a korsót, s ezért én felkentem a tésztát, amit dagasztottam ezzel a teknővel, ne, mind a falra. - Na, ha így van - búsult neki az ember -, akkor levágom a kacskaringós bajuszomat. - Nagyon szép kacskaringós bajusza volt, vette az ollót, s mind a kétfelől levágta. Jön haza a legény. Mikor meglátta az apját, hát erőst elcsodálkozott. - Ugyan bizony mi történt kenddel, édesapám? Be szép kacskaringós bajusza volt, hát az hol van? - Hallod-e, édes fiam, mi történt? S elkezdte mondani az ember: - A kakaska kiment a kevély kútágashoz kaparászni, s addig kaparászott, amíg a kevély kútágas kiborult bánatában. A kakaska kitépte a farkát, a diófa lehullatta ágait, leveleit, az őz elkergette a két kicsi fiát, a víz vérré változott, a húgod a korsót a fejéhez verte, anyád a tésztát a falra kente, s ezért én levágtam a kacskaringós bajuszomat. - Na, ha ez így van - azt mondja a legény -, hat ökrünk van az istállóban, én bizony mind a hat ökörnek levágom a lábát. Azzal kiment az istállóba, elővette a fejszét, hogy levágja a hat ökörnek a lábát. Hogy, hogy nem, éppen akkor odavetődött egy huszár. - Mi dolog van itt? - kérdi. - Mi dolog? Megyek az istállóba, levágom a hat ökrünknek a lábát. - Hát azt ugyan bizony miért? Elkezdi mondani a legény elejétől, hogy mi történt, s miért akarja levágni a hat ökörnek a lábát. - Levágom én mindjárt nektek! - mérgesedett meg a huszár. - Esze fogyottak! Ide azt a hat ökröt! - S kivezette az istállóból a hat ökröt, elvitte a vásárra, s jó pénzért eladta, de nem adott ezeknek belőle még egy fillért se. Hanem a huszár megházasodott abból a pénzből. Elvett egy szép, ügyes leányt, világraszóló lakodalmat csaptak, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle!
Értékelés
★★★½
11 szavazat