Vót egy másik, az ollyan vót, hogy azt is fonás közbe. Akkor még jányoknak mondták: -Na, jányok, vóna-e most köztetek ollyan, aki ki merne menni - úgy mondták - az Irtás tetejire?-az Irtás tetejin vót az akasztófa Herencsénybe. Hát oszten: - Vóna-e köztetek, aki ki merne menni az akasztófához? Az egyik aszondta - de az olyan jó bátor jány vót, Bátor Zsuzsinak is hítták -, hogy ő kimegy. Õ bizony kimegy. Hát mikor megy, a hegy alját megvilágította, a hegyen világos vót egy kicsit, látja, hogy ott valami mozog, így az égen, iránt. Nagyon megijedt. De már ha elgyüttem, nem hagyom magam szégyenben, már azért csak ki¬megyek! - már virtusságból csak, benne vót az, hogy kimegyek. Hát mikor kiér oda, hát ott vót egy ló. A lónak a hátára meg vót téve egy zsák. Megkapta a zsákot a jány, Bátor Zsuzsi, vitte a fonóházba. A fonóházba oszt kiöntötték: hát ott bizony abba vótak ilyen templomi ékszerek, vót abba kehely, vót abba gyertyatartó, mindenek ilyen ezüstössek, aranyossak; hát megállapították, hogy az biztos Sisa Pista betyáré. Az a ló is, meg az az ékszerek is. No, hazamentek, ugye mindenki, oszt nem vitték haza. Oszt ugye mindjárt jött Sisa Pista, tudta, hogy az hiányzik, mán itt járt valaki. Hát ugye bement a faluba jövő vasárnap. Bement a faluba, kérdezi a legényeket: - Na, mi újság, legények, a faluba? - Hú , nagy újság van most a faluba, Bátor Zsuzsi kiment az akasztófáhó, oszt behozta Sisa Pistának, amit ellopott a templomból, oszt behozta a fonóházba! - Hol van az a jány? - aszongya. - Jó vóna az nekem feleségemnek! Hát oszt akkor megmutatta egy legény neki; elment hozzá. Oszt mégis. Sisa Pista, aszongya, olyan szép legény vót, szép piros, széles arcú, hát meg is kérte. - Elgyünnél-e hozzám feleségül? - hát ugye csak úgy, mint egy legény. Hát Zsuzsi igent mondott. De Zsuzsi nem csak bátor vót, hanem nagyon rafinált is a', mert már ő tudta, hogy az Sisa Pista. A többi senki nem tudta azt, de ő tudta. Na, egyszer fölkerekedett, hogy ő elmegy, megkeresi a Sisa Pistának a házát, mégis hát hol lehet az, csak erre valahun a környéken. Hát oszt akkor elment. Hát osztán ahogy ment hegyeken-völgyeken, erdőkön-mezőkön, egyszer az erdőben, ott a szilvágyi ódalba egyszer megtanált egy jó nagy lyukat. Zsuzsi bement, hát ott két helyiség vót. Az egyikbe vót, aszongya, olyan spicc csinálva, amin aludtak; a másikba meg bement: ott meg mindenféle öldöklő szerszámok, kardok, puskák, szuronyok, ott minden vót ilyen öldöklő szerszámok. Hát Zsuzsi hogy ott szétnézett, egyszer csak lódobogást hallott. Jaj, gyorsan, már nagy ideje nem vót neki, hogy kigyüjjön, hanem bement oda az ágy alá, belapult. Behasalt. Oszt hoztak egy nagyságát, Sisa Pista meg a bandája hoztak egy nagyságát, annak meg tele vót gyűrűvel az ujja. No, húzgálták le az ujjárúl a gyűrűköt. Le is tudták húzni mindet. A kisujjáról húzgálják a gyűrűt a nagyságának - nem tudták lehúzni. Egyik aszongya: - Ah, csapjuk el baltával! Minek erőlködni, ha nem tudjuk lehúzni? Hát elvágták baltával, az meg elszállt, beszállt Zsuzsihoz az ágy alá. Zsuzsi ugye magáhó vette. Keresik mindenütt, hova lett, hát hova szállt. Keresik a betyárok, nem tanálták sehol. - Hej - aszongya egyik -, hej, sose keressük mink ezt, majd ha nem keressük, majd meglesz! Bementek oszt a betyárok a másik helyiségbe, bevitték a nagyságát is oda, ő meg addig kissurrant, oszt elment haza. Ki vót tűzve a lagzi napja, hogy mikor lesz a lagzi, no oszten mán odahítta oszten Zsuzsi a pandúrokot, hogy mán ugye elfogják majd Sisa Pistát. Béültette őköt a konyhába, egy helyre mindnyájokat. - Hát begyüttek. Leültek a betyárok, körülülték az asztalt. Mondja nekik oszten Zsuzsi, hogy: - Mit álmodtam én az éccaka! Hogy én elmentem megkeresni magukot, hogy laknak. Hát - aszongya - egy erdőbe tanáltam egy lyukat - de hát ez csak álom, álom, álomnak nem lehet hinni. Oszt maguk hoztak egy nagyságát, én meg ott lapultam az ágy alatt, mer már nem tudtam kiszökni. Oszt nem tudták lehúzni a nagyságának az ujjárúl a gyűrűt, oszt elvágták baltával - mondta. - Itt van-e! - kicsapta az asztalra Zsuzsi. Akkorra mán begyüttek az ajtón a pandúrok, oszt akkor el akarták fogni Sisa Pistát. De Sisa Pista olyan ügyes vót - hogy régen ilyen szabadkémények vótak-, ugrott egyet, oszt a szabadkéményen kiszökött, oszt elszaladt. Úgyhogy elmenekültek, a pandúrok nem tudták elfogni őköt. Ilyeneket beszéltek. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004