Hol volt, hol nem volt, volt egy szegény ember, egy legényt elvittek katonának. És letöltötte a három év katonaidőt, pont mán ment hazafelé. Hát régen csak ugye gyalogosan elindult hegyen-völgyön keresztül. Hát egy kis tanyára ért. Mán akkor nagyon megszomjazott, látott egy kis házat, beszólt: - Adjon Isten jó napot! De hát csend vót, nem szólt senki se. Hangosabban odaköszönt: - Adjon Isten jó napot! Lakik itt valaki? Hát ínég akkor is csend vót. Hát mire má harmadszorra köszönni akart, hát kilépett a házbúl egy nagyon szép jány. Mingyá meg is tetszett az obsitosnak. Hát oszt mondja neki, hogy: - Nagyon szomjas vagyok, kaphatnák-e egy pohár vizet? A jány fogta a poharat, a kúton húzott vizet, megkínálta az obsitost. Az obsitos érdeklődött. hogy: - Hát csak egyedül laksz itten, ezen a tanyán? - Nem - aszongya -, anyám bent van, főz fölalát. Hát oszt gondolkodott az obsitos, hát nem tudta elképzelni, hogy mi az, hogy fölalá. - Hát apád? - Az kint van a mezen - aszongya. - Mit csinál? - Vadászik. - Hát mire vadászik? - Hát az ugye különösre vadászik - aszongya. - Amit megfog, az otthagyja, amit meg nem fog meg, azt hazahozza. No, a katona, a leszerelő katona ebből se sokat értett. - Hát a testvéred? - aszongya. - Hát az meg kis bajbúl nagy bajt csinál. Kint van a határba. Hát ebből se nagyon sokat... De nagyon megtetszett neki a jány, hát megkérdezte, hát hogy ez most okos vagy nagyon buta. - Hány éves vagy, te jány? Aszongya a jány: -Én annyi, amennyi. Anyám kétszer annyi, apám öttel több, hárman teszünk ki százat. Hát mán megszólalt oszt akkor az obsitos, hogy: -Ide hallgass, mosten vagy nagyon okos vagy, vagy buta vagy! Aszongya: - Buta maga, ha - aszongya - nem érti, hogy én mit beszélek. Hát aszongya: - Magyarázd el, mert én nem értem! - Hát anyám bent van a konyhába - aszongya -, babot főz. Ahogy a bab a fazékba le s fölszaladgál, hát az a föl-alá. Hát apámnak meg - aszongya -a gatyába annyi sok bolha van, hogy kiment -aszongya-a határba, az vadászik a bolhákra. Amit megöl, aztat otthagyja, amit meg nem sikerül megölni, azt hazahozza. A testvérem - aszongya - az meg - aszongya - kiment árkot ásni, a fődünk végét mind eljárják, az kis árokbúl nagyot csinál. - Hát de - aszongya - akkor hát mondd meg, hogy hány éves vagy? - Hát én tizenkilenc, anyám a duplája, apám meg öttel több, így hárman teszünk ki százat. Aszongya neki: - Hát te tényleg nagyon okos vagy! Elgyüssz hozzám feleségül? Aszongya: - El hát. Híttak egy öreg papot, föltette a vaskalapot. legényt lejányt összeadott. csaptak nagy lakodalmat. boldogan éltek, míg meg nem haltak. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004