• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Az ember a legerősebb

Részletek

Látogatás
20379
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szomorúan kullogott a farkas az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejön a medve; csak akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszönt: - Jó reggelt, farkas koma. - Adjon isten, medve koma - fogadta búsan a farkas. - Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esős idő! - Hagyd el, medve koma, ne is kérdezd! Nem látod: fejem, nyakam, oldalam csupa vér! - Az ám, farkas koma! Talán bizony verekedtél valamelyik atyádfiával? - Dehogy azzal; dehogy azzal. Az emberrel akadtam össze, de meg is jártam. Cudarul megtépázott. A medve nagyot kacagott. - Szégyelld magad, farkas koma! Hát még az ember is valami? No, nekem a fél fogamra sem volna elég. Mondta a farkas: - Ne bízd el magad, medve koma. Bizony mondom neked, hogy az ember a legerősebb állat a világon. Én tudom, mert én próbáltam. - Hogyhogy? - Hát úgy, hogy bementem a faluba, hátha akadna egy kis báránypecsenye. Az ám, csakhogy a kutya észrevett, s ámbátor atyafiságban volnánk, elárult a gazdájának, az embernek. Az ugatásra kijött a gazda, s valami fokossal vagy mivel úgy eldöngetett, hogy alig tudtam elvánszorogni. - Már én mégiscsak azt mondom - erősködött a medve -, hogy fél fogamra sem elég az ember. - Én meg azt mondom, hogy az ember a legerősebb állat. - Szeretném látni! - Azt ugyan megláthatod! Fogta erre a medve, kitépett egy bokrot, s miszlikbe tépte-szaggatta. - Nézd, farkas koma, így tépném össze az embert. - Meghiszem azt, komám, csakhogy az ember nem hagyja magát, mint a bokor. - Hiszen ne hagyja, úgy is összeszaggatom. - Nem hiszem, komám. - Nem-e? Fogadjunk! - Itt a kezem, nem disznóláb! - Itt a talpam, ez sem disznóláb! Fogadtak egy nyúlba, s azzal meghúzódtak egy bokor mögé, úgy várták, hogy jön-e arrafelé ember.Amint ott vártak, várakoztak, leskelődtek, arra jött egy gyermek. Kérdi a medve: - Ember-e ez, farkas koma? - Nem. - Hát mi? - Ez még csak lesz ember. Tovább vártak, várakoztak, leskelődtek, s ím, arra jött egy öreg koldus. - Hát ez ember-e? - Nem. - Mi hát, ha nem ember? - Ez csak volt ember - mondta a farkas. Tovább vártak, várakoztak, leskelődtek, s ím, egyszerre csak jő egy huszár a lován. - Hát ez mi? Ez csak ember? - Ez már ember! - mondotta a farkas. A medvének sem kellett több, kiugrott a bokor mögül, s útját állotta a huszárnak. - Ejnye, aki áldója van! - rikkantott a huszár. - Félre az utamból! Király katonája vagyok! A medvének ugyan mondhatta, nem állott az félre. Bizony, ha nem állott, a huszár előrántotta kétcsövű pisztolyát a nyeregkápájából, s - piff puff! - kétszer a medvére lőtt. Találta is mind a kétszer, de ez a medvének csak annyi volt, mintha vackorral dobták volna meg, el se mozdult a helyéből, csak egy kicsit megrázta a bundáját. - Hiszen megállj - rikkantott a huszár -, majd megberetvállak én! Azzal kihúzta a kardját, s rácsapott jó éles kardjával.A medvének ez éppen elég volt, szörnyű bőgéssel, ordítással megfutamodott, nem nézett árkot-bokrot, futott az erdőn át, mintha szemét vették volna, s meg sem állott, míg a barlangjáig nem ért.Sok-sok idő telt el, míg megint talpra állt, s kimozdult a barlangjából.Amint ment, mendegélt, hát először is kivel találkozik? Bezzeg hogy a farkassal. - No, komám - mondta a farkas -, megnyertem a fogadást! - Megnyerted, koma, meg; ne félj, amint erőre kapok, megadom a nyulat. - No, ugye, hogy az ember a legerősebb állat? - Igazad van, farkas koma, az ember a legerősebb állat. Azt már csakugyan nem hittem volna, hogy csúffá tegyen. Mire észrevettem volna magamat, kétszer a szemem közé köpött. No hiszen, ettől még nem ijedtem meg, de mikor kirántotta azt a fényes nyelvét, s azzal elkezdett nyalogatni - már ennek fele sem volt tréfa. Szégyen a futás, de hasznos, elszaladtam biz én!   szerk. Kovács ÁgnesIcinke-picinke - Móra Ferenc KönyvkiadóBudapest - 1972
Értékelés
★★★★
14 szavazat