A prérifarkas találkozott a teknősbékával. Eldicsekedett gyors lábával, s a teknőst bosszantotta a kérkedés. Így szólt: - Fogadjunk, hogy gyorsabban futok, mint te. A prérifarkas azt felelte: - Holnap rendezzünk versenyfutást. Hazamentek, hogy felkészüljenek a reggeli versenyfutásra. A teknősbéka nem tudott elaludni, úgy aggódott, hiszen tudta, hogy a dicsekvő prérifarkas valóban gyorsabban fut nála. Végül arra a gondolatra jutott, hogy elmegy a többi teknősbékához, és segítségüket kéri. Felkereste hát a rokonait, megbeszélték, hogy milyen csellel járhatnak túl a prérifarkas eszén. Sok teknősbéka jelentkezett a rokonok közül, mert mind le akarta győzni a prérifarkast. A teknősök éjjel felsorakoztak a versenypályán. Az egyik teknősbéka egyenesen a célhoz ment, a másik a céltól innen, egy bizonyos távolságra helyezkedett el, a harmadik megint néhány lépéssel arrább és így tovább, A rajtvonalhoz az a teknősbéka állt, amelyik versenyre hívta a prérifarkast. Mindegyik teknősbékánál volt egy bot. És mindegyik a földbe rejtőzködött. Másnap reggel a mi teknősünk már várta a prérifarkast. A prérifarkas ide-oda futkosott örömében, mert biztosan hitte, hogy ő lesz a győztes. Megadták a jelt az indulásra. A prérifarkas elszaladt, a teknős meg elbújt egy lyukban.  Alig ért egy kis dombhoz a prérifarkas, látta, hogy a teknős már ott van. Futott, futott a prérifarkas, hogy utolérje a teknőst. Akkor a második teknős dobta el a botot, és bújt a földbe. A prérifarkas futott, futott, megint elért egy dombocskához, és megint ott volt előtte a teknősbéka. Ezt is utolérte a prérifarkas, és amikor elhagyta, ez a teknős is bebújt a földbe. Szaladt, szaladt a prérifarkas megint fel a következő dombra, és amint leszaladt, látja, megint ott van előtte a teknős. Amikor elhagyta a prérifarkas, ez a teknős is bebújt a földbe. Végül lihegve a célhoz ért a prérifarkas, de a teknős mát ott várta a célnál. Ekkor a prérifarkas odament hozzá, és beismerte: - Te vagy a nyertes. A történet tanulsága: többet ésszel, mint erővel.