• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A szúnyog meg a ló

Részletek

Látogatás
9899
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Gyűjtötte
T. Aszódi Éva
Szerkesztette
Rab Zsuzsa
Könyv címe
Mackó anyó dajkát keres, Külföldi népmesék óvodásoknak
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1973
Legelészett a ló; a szúnyog, a közeli mocsár lakója pedig egy bokor ágán üldögélt. A ló, legelés közben, odaért a bokor mellé. Berzenkedni kezdett a szúnyog; és rágyújtott a maga kis szúnyogdalára. A ló azonban a fülét se billegette rá. Megsértődött a szúnyog.  - Hé, koma, észre sem veszel?  - De most már látlak - mondta a ló. A szúnyog körülszemlélte a lovat, elnézte sörényét, széles hátát, erős patáit, és bámulva zümmögte: - Ó, milyen nagy vagy te, testvérkém! Talán még nálam is nagyobb vagy! - Bizony, valamivel nagyobb vagyok - felelte a ló. - Biztosan erős is vagy - folytatta a szúnyog. - Hát nem panaszkodom, elbírom az ekét, márpedig az nem könnyű. - Talán még a legyektől sem félsz! - Minek félnék! Csapok egyet a farkammal, és elrepülnek. - Talán még a bögölyök sem tudnak elbánni veled! - A bögölyökkel már több bajom van: igen erőszakosak. A szúnyog ekkor kidüllesztette a mellét, szétvetette a lábát, és rákezdte a kérkedést: - Ugyan, komám, mit tudnak a bögölyök! Úgy látszik, te még nem ismered a mi szúnyognemzetségünket! Ha nagy is vagy, meg erős is, mi, szúnyogok egy szempillantás alatt elbánunk veled! A ló rásandított a szúnyogra, csapott egyet a farkával, aztán így szólt: - Ne kérkedj, te szúnyog! Nem tudtok ti engem legyőzni, ha még olyan sokan támadtok is rám! -  Legyőzünk! - erősködött a szúnyog. - Nem győztök le - mondja a ló. Sokáig vitatkoztak. A ló végül azt mondta: - Vitával semmire se megyünk. Mérjük össze az erőnket. Gyújtsd össze a seregedet. - Jól van, mérkőzzünk meg állt rá a szúnyog, felszállt a magasba, és riadót fújt a szúnyogoknak.  Rajzottak a szúnyogok mindenfelől; a nyíresből, a fenyvesből, a rétekről és mocsarakból, a tavakról és ingoványokból. Elsötétítették az eget a legelő felett.  - Mind egy szálig itt vagytok? - kérdezte a ló. - Mind egy szálig - felelte az izgága szúnyog. - No, akkor ne vesztegessük az időt!  Add ki a vezényszót! - mondta a ló. A kötekedő szúnyog széttárta a szárnyát, és akkorát zümmentett, amekkora csak kifért kis szúnyog torkán. - Héj, derék vitézek! Rajta, az ellenségre!  A szúnyogok nagy döngéssel-zöngéssel ellepték a lovat, és belemélyesztették hegyes kis szívókájukat. A ló levetette magát a földre, és hemperegni kezdett a fűben. Addig hempergett ide-oda, míg az egész szúnyoghadsereget agyon nem nyomta. Egyetlen egy szúnyog maradt csak életben. Ez nagy üggyel-, bajjal kisimítgatta gyűrött szárnyát, aztán elrepült a kötekedő szúnyoghoz, és jelentette: - Így meg így volt ... Az ellenséget leterítettük. Ha maradt volna négy katonánk, aki lefogja a ló négy lábát, örökre végeztem volna vele. Lenyúztam volna a bőrét. -  Derék dolog, vitéz dolog! - dicsérte meg a szúnyogkatonát a kötekedő szúnyog, azzal repült az erdőbe, és eldicsekedett minden bogárnak: ilyenek vagyunk mi, szúnyogok, még a lovat is ledöntöttük a lábáról! Nincs a világon erősebb teremtmény a szúnyognál!
Értékelés
★★★★½
24 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák