• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A róka meg a pacsirta

Részletek

Látogatás
7618
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Benedek Elek
Könyv címe
Magyar mese- és mondavilág 3. kötet
Volt egyszer egy pacsirta meg egy róka. A pacsirtának nem volt földje, de volt a rókának. Oda rakott fészket a pacsirta, ott élt a fiacskáival. Egyszer odamegy a róka a pacsirtához, s mondja neki: - Hallod-e, te pacsirta, adj nekem egy kis pacsirtát, mert különben felszántom a földet. Megijedt a szegény pacsirta, mi lesz vele, ha a róka felszántja a földet? Hová rakja a fészkét? Majd megszakadt a szíve, de mégis odaadta az egyik fiacskáját. Másnap megint odamegy a róka, s mondja: - Adj nekem kis pacsirtát, mert különben felszántom a földet. Búsult a szegény pacsirta, majd megszakadt a szíve, de mit tudott volna csinálni, odaadta a másik fiát is. Akkor felszállt egy kóróra, s elkezdett sírni keservesen. Odament egy kis kutyácska, s kérdi tőle: - Miért sírsz olyan keservesen, kis pacsirta? - Hogyne sírnék, kis kutyácska, mikor a róka megette két fiamat. - No, hallod-e, elég bolond voltál, hogy odaadtad. Ha még egyszer eljön, s azzal fenyeget, hogy felszántja a földet, mondjad neki: "hát csak szántsad, ha van ekéd". Másnap csakugyan eljő a róka, s mondja a pacsirtának: - Hamar, adj kis pacsirtát, mert mindjárt felszántom a földet. - Nem adok biz én! Szántsd fel, ha van ekéd. - Hiszen várj csak, mindjárt felszántom - mondotta a róka. Azzal nekiállott a földnek, a négy lábával kapargálta, s közbe kiabált: - Gyí, te, gyí! Gyí, te, gyí! Meghallotta ezt a kis kutyácska, szalad a földre, hogy megfogja a rókát, de a róka észrevette a kis kutyát - uccu neki, illa berek, szaladott árkon-bokron át, mintha a szemét kivették volna, meg sem állott, míg egy lukhoz nem ért. Abba hirtelen beszaladt, úgy menekedett meg a kis kutyácskától. Bent a lukban elkezdett áradozni a róka: - Ó, két szép szemem világa! Milyen jól tudtál vigyázni, hogy megláttad a lukat! Akkor a két első lábának szólott: - Ó, édes két első lábam, de jól tudtál rugaszkodni, kapaszkodni, bezzeg nem is ért utol a kis kutyácska! Hanem bezzeg a farkával nem volt megelégedve. - No, te hitvány lompos farkam! Te mindig hátrafelé húztál, szinte utolért miattad a kis kutyácska. De nem is lesz helyed itt a lukban, kilódítlak innét! Azzal kezdette tolni a farkát kifelé. Hiszen ez éppen jó volt, mert ott leskelődött a kutyácska a luk mellett, hamm! Megkapta a farkát, annál fogvást kihúzta a lukból, s a róka komát úgy szerteszaggatta, hogy tudom, istenem, nem evett több pacsirtát.
Értékelés
★★★½
8 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák