Egy éhes róka fogott egyszer egy fürjet, és fel akarta falni. - Ne bánts engem, róka! - könyörgött a fürj. - Fogadj a húgoddá! - Még mit nem! - csodálkozott a róka, aztán mégis engedett: - No, nem bánom, húgommá fogadlak! De csak akkor, ha egyszer jóltartasz, egyszer megnevettetsz, és egyszer megijesztesz. De siess, mert nagyon éhes vagyok! - Jól van - mondta a fürj -, jóltartalak, megnevettetlek és megijesztelek! Azzal felrebbent és elröpült. Meglátott egy asszonyt, aki ebédet vitt az embereknek a mezőre. Visszaröppent a fürj a rókához, és meghagyta neki, hogy szaladjon utána. A mezőre vezette a rókát, és azt mondta: - Bújj a bokor mögé!  Aztán kirepült az útra, és letelepedett. Meglátta az asszony a fürjet, meg akarta fogni. Letette a batyuját meg a korsóját az útszélre, és a fürj után eredt. A fürj futott egy darabig, aztán újra megállt. A róka meg ez alatt kioldotta a batyut, felfalt mindent, és odábbállt. Utolérte a fürj, és megkérdezte tőle: - Jól laktál-e, róka? - Jóllaktam. - No, akkor most megnevettetlek… Gyere utánam! A fürj elrepült a mezőn dolgozó emberek felé. A róka utána. Megéheztek az emberek, várták már az ebédet, megállították az ökreiket. A fürj megint elbújtatta a rókát a bokorba, és rátelepedett egy tarka ökör szarvára. - Nézd, csak, nézd! - kiáltották a hajcsárok az egyik parasztnak. - Fürj telepedett az ökör szarvára! Fogd meg! Botot ragadott a paraszt; le akarta ütni a fürjet, de a fürj - frrr! - felröppent. Az ütés az ökör szarvát érte. Megijedt az ökör, hányta magát erre, dobálta magát arra, megrémítette a többi ökröt. Elragadták az ekéket, összetörték az igát. Meglátta ezt a róka, és torkaszakadtából hahotázott. Úgy nevetett, úgy, nevetett, de úgy, hogy egészen belefáradt. -  Elégedett vagy-e? - kérdezte tőle a fürj. - Meghiszem azt! - No, maradj itt. Most megijesztelek - mondta ekkor a fürj. Arrafelé repült, ahol a vadász járt a kutyáival. Meglátták a kutyák a fürjet, utána iramodtak. A fürj a mezőre csalta őket. Csalta vezette, míg egyenesen a róka nyomára nem vitte a kutyákat. Iszkolt a róka, a kutyák meg utána. Ott futottak a sarkában, nem maradtak le tőle, mát-már utolérték. A rókát minden ereje elhagyta, mire a rókalyukhoz ért. Holtra váltan menekült a lyukba, de a farkát már nem tudta behúzni. A kutyák megragadták a róka farkát, és leszakították. Megdühödött a róka, megkereste a fürjet, és azt mondta neki: - Megszégyenítettél egész nemzetiségem előtt. Hogy élek ezután farkatlanul? - Hiszen magad kérted: tartsalak jól, nevettesselek és ijesszelek meg – felelte a fürj. A róka azonban olyan mérges volt, hogy rá se hederített a fürjre. Kitátotta a száját, és elkapta a fürjet. Látta a fürj, hogy szorul a kapca. Azt mondta a rókának: - Jól van, egyél meg, nem bánom, de előbb mondd meg: péntek van ma vagy szombat? - Miért vagy rá kíváncsi? - kiáltotta haragosan a róka. A fürj csak azt válta, hogy a róka kinyissa a száját: gyorsan kiröppent a róka szájából, és elszállt.