• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A róka és a szarka

Részletek

Látogatás
11470
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Gyűjtötte
Benedek Elek
Könyv címe
Magyar mese- és mondavilág 3. kötet
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy szarka, s annak hat fia. Ez a szarka szerette volna megkereszteltetni a fiait, de nem talált papot, aki megkeresztelje. Egyszer, amint nagy búsan üldögélt a fa tetején, arra megy a róka, és felszól hozzá: - Miért búsulsz, szarka? - Hogyne búsulnék, mikor hat fiam van, s nem találok papot, aki megkeresztelje. - Hiszen ha csak az a bajod - mondotta a róka -, egyet se búsulj, csak hányd le egyenként a fiaidat, én majd megkeresztelem. A szarka mindjárt le is vetette egy fiát. - Egy - számlálta a róka -, s abban a pillanatban meg is ette a szarkafiút. Az öreg szarka ezt nem látta, ő is utána mondotta a rókának: - Egy! Azután ledobta a másodikat. A róka felkiáltott: - Kettő - s bekapta a szarkafiút. Lekiáltott a szarka is: - Kettő! Így szép sorjában mind a hat fiát lehányta a szarka, s mind a hatot meg is ette a róka. Mikor a hatodikat is ledobta, leszól a rókához: - Megkeresztelted-e? - Meg én! Mind a hatot megettem. - Jaj, te istentelen - cserregett a szarka -, megállj csak! Kivágom mind a két szemedet. Leröppent a fáról, de bezzeg a róka sem várt reá, szaladott árkon-bokron át. A szarka mindenütt felette repült, de mikor le-lecsapott a földre, a róka mindig tovább ugrott, s így aztán nem tudta utolérni. Amint repül a szegény szarka, találkozik egy kopóval, s mondja neki: - Te kopó! Nem állanál-e be hozzám béresnek? - Én be, jó szívvel - mondja a kopó -, ha jóltartasz hússal. - Gyere csak velem - mondja a szarka -, a mészáros éppen most ölt bikát, ehetsz ott eleget. Bemennek a faluba, a szarka fölszáll a mészáros háza tetejére, ott elkezd cserregni, de olyan erősen, hogy a mészárosnak nem volt nyugodalma. Kimegy a mészáros, ki a felesége, kimennek a gyermekei is mind, hessegetik, dobálják a szarkát, de az csak cserregett tovább, a ház tetejéről nem repült el, míg a kopó be nem sompolygott a házba, s ott jól nem lakott hússal. Akkor aztán továbbrepült, szaladott a kopó is utána. - Jóllaktál-e? - kérdi a szarka. - Jóllaktam, lelkem, gazdám, de most meg majd elepedek a szomjúságtól. - Nem baj, csak gyere utánam! Amott, abban az istállóban éppen most feji a teheneket egy asszony, ott majd ihatsz tejet, amennyi csak beléd fér. Elmennek oda, a szarka fölrepül a ház tetejére, elkezd cserregni. Az asszony kiszalad nagy mérgesen, dobálja, hessegeti. - Hess el, szarka, hess el! Ne jelents nekem vendéget, bár magam élhessek. Ezalatt a kopó bement az istállóba, s a tejet egy cseppedős cseppig megitta. - No, szógám - kérdi a szarka -, ittál-e eleget? - Ettem is, ittam is elegendőt, lelkem, gazdám, most már mehetünk a róka után. Repült a szarka, a kopó meg szaladott alatta, s amint egy búzaföld felett repült, meglátja a rókát, ott hevert a búza között. - Erre, szógám, erre - kiáltott a kopónak -, itt a róka! Uccu! Felszökik a róka, a kopó utána, kikerülnek a búzaföldről, be az országútra. Éppen akkor ment arra egy ember három lóval, s szekérrel. A szekéren egy nagy hordó bor volt. Az ember nagy hirtelen lekapja a baltát, a róka után hajítja, de a róka helyett a kopót találta, s szegény kopó abban a helyben megdöglött. Hej, Istenem, reá támad a szarka az emberre: - Hé, atyafi! Miért ütötted agyon a szógámat?! Mondja az ember: - Én a rókát akartam, nem tehetek róla, hogy a kopót találtam. - Már akár a rókát akartad, akár nem - mondotta a szarka -, ezért kivágom a lovadnak a szemét. - Hiszen próbáld meg! - mondotta az ember. A szarka kétszer sem mondatta magának, odarepült a ló fejéhez, hogy kivájja a szemét, de az ember sem sokáig gondolkozott, nagy haraggal a szarkához vágott a baltájával. Azám, csakhogy a szarka helyett a lova fejét találta, s olyan erősen találta, hogy a ló egyszeriben felfordult, s kiadta a páráját. - Ez még nem volt elég - mondja a szarka -, a másik két lovadnak is kivájom a szemét. - Hiszen csak próbáld meg! - mondotta az ember. - Én meg is próbálom - cserregett a szarka, s rászállott a középső ló fejére. Fölkapja a baltát az ember, megcélozza a szarkát, de hogy célozta, hogy nem, elég az, hogy most is a lovát vágta fejbe. A ló felfordult, kiadta a páráját, s éppen így járt a harmadik is: a lógós. Azt mondja most a szarka: - Ez még nem volt elég: kieresztem a borodat is. Rászáll a hordó tetejére, a dugóját elkezdi kapirgálni, az ember nagy mérgesen odavág a baltával, de úgy odavág, hogy a hordó miszlikbe szakadt: a teméntelen sok bor elfolyt. Elvitte az embert, el a szarkát, még a baltát is, s még ma is viszi őket a bor, ha valahol meg nem akadtak...
Értékelés
★★★
10 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák