• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A Szent Család menekülése

Részletek

Látogatás
13794
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Az úgy vót, hogy ugye Heródes király, amikor gyüttek a háromkirályok, ugye ők királyok vótak, először ugye Heródeshez mentek be. Ugye oszten elmondták, hogy ők gyüttek egy csillag után, hogy a kis Jézus megszületett hogy az lesz a zsidók királya. Ugye Heródes nagyon megijedt: „Jaj, hogy a zsidók királya, zsidók királya!... Aztat nem lehet engedni!" No akkor ugye mingyá az agyába beleszületett neki, hogy ő eztet elpusztítja. Ezt a kisdedet. Aztat ugye meg kell tudni. Mondta a király.   - Visszafelé erre gyertek, mondjátok meg nekem, hogy hol van!   No de mikor a királyok odaértek, megtalálták a Betlehemet a kis Jézust, akkor az angyal megjelent nekik álmukba, hogy:   - Vissza ne menjetek Heródeshó, mert mán Heródesnek gonoszság van a szívibe! El akarja pusztítani, meg akarja ölni a kis Jézust!   Na akkor egy más úton tértek vissza. No akkor az angyal, ugye a Szent Család szépen nyugodtan pihent aludtak, az angyal megjelent, ugye Szent Józsefnek:   - Keljetek föl, ártatlanok, menjetek, mert Heródes haragja föllázadt el¬lenetek, meg akarja ölni a kis Jézust!   Erre Szent József fölkeltette, megrángatta Szűz Máriát:   - Kedvesem, keljél, menekülnünk költ, mert a kis Jézusnak az életére tör Heródes!   Na akkor Szűz Mária belecsavarta a köntöseibe a kis Jézust, magához szorította, oszt mentek. Az esső esett sűrű hideg szél fújt Akkor már a Szűz Mária már sírdogált nagyon féltette a kis Jézust. szorította magához. Oszt ahogy szorongatta. egyszer már úgy fönt vótak a könnyei, annyira hulltak, már jobban, mint az esső, oszt akkor az nem veszett hiába, mert ahova lecsor¬dultak a könnyei, otten mindig fölfakadt egy gyöngyvirág. Meggyökere¬dzett a könnye, és abból illatos gyöngyvirág lett Én gondolok reá, mikor a kezembe veszem, hogy milyen illatos gyöngyvirág, hogy ilyen picike és milyen illata van. A Szűz Mária könnyeiből van.   Mán nagyon elfáradt, mondta Szent Józsefnek:   - Kedvesem, mán én ledűlök egy kicsit, nem tudok menni!   Osztén lehajtotta a fejit a fődre Szűz Mária, ugye köves talaj vót, a kűbe úgy beleakadtak hajaszálai, ott maradt a hajaszála, oszt az szépen meggyökeredzett. Abból lett az árvalányhaj.   Hát ahogy mentek siránkozva, kivirradtak, hát nagy síkságos út, nagy síkság, nagy terület vót. Hát egy szántóvető ember éppen vette a búzáját, akkor fejezte bé, akart már felpakolni a kocsira, hogy megy. Hát egyszer Szent József hátranéz, meglátja, hogy mán a lovak... lódobogás hallatszott, mán nem messze vótak a Heródes katonái. Mondja a gazdának:   - Jaj, gazduram, gyorsan bújtasson el minket valahova, mer a Heródes katonái megölik a kis Jézust!   -Jaj - azt mondja -, ártatlan emberek, hova bújtassalak benneteket? Most vettem ezt-búza vót-, mán legalább nagy vóna, hogy belebújnátok! De hát most vettem el.   -Nem bánjuk mink, csak a kis Jézust bújtassa el!   Na de van ilyen takarmányos ponyus (takaró), aztat a takarmányos ponyust rádobta a kis Jézusra, betakarta a gazda. Hát mire betakarta, mán a katonák ott is vótak. Mán oszt a Szent Józsefet a gazda nem is látta, meg Szűz Máriát, hogy hova lettek. Mondják oszt neki:   - Te gazda, mőre ment, mondd meg nekünk, mőre ment az az asszony meg ember aval a kisgyerekvel?   - Hát én - aszongya a gazda, ugye meg vót lepődve -, hát én nem láttam, hogy mőre mentek.   Azt mondja neki az egyik:   - Ne hazudj, mer evvel a karával levágom a nyakadról a fejedet! Ha - aszongya - hazudsz össze-vissza! Láttuk, hogy beszéltél velük!   - Az igaz, hogy beszéltem velük, az élő Istenre esküszöm, de azt nem láttam, hogy merre mentek! Beszélni beszéltem velük, akkor beszéltem velük, mikor ezt a hold búzát elvetettem.   Ezek összenéztek, a katonák:   - Te szerencsétlen ember - azt mondja -, ahelyett, hogy össze-vissza hazudozol, inkább ezt a búzát arattad volna le, mán más rég learatta! Neked meg még most is itt van a búza.   Akkor néz hátra a gazda: hát egy nagy tábla búza, amit akkor vetett. Egynagy tábla búza vót, nagy érő kalászokat lengetett a szél. - Na evvel - aszongyák a katonák -, gyerünk innen, evvel az embervel nem tárgyalunk tovább!   Akkor a katonák elmentek, Szent József, Szűz Mária előjöttek a búzából. Akkor oszt elmentek, hazavitte őköt, az a gazda elvitte a házába. És a Szűz Mária meg a kis Jézus otten megbújtak, a Szent József meg segített aratni. De aratták a búzát, de mennél többet learatattak, annál több vót. Úgyhogy a gazda meggazdagodott, a búzából, mert annyi búzája termett neki. Utána oszt mán elköszöntek, oszt elmentek tovább, ugye tovább bujdosott a Szent Család.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó  Budapest - 2004
Értékelés
★★★
6 szavazat