Volt a világon egy róka, ballagott, ment fonóházat keresni. Előtalálta a farkast. - Hová mégy, róka koma? - Elmegyek a fonóba. - Én is megyek. - Gyere no - mondja a róka -, leszünk ketten. Ballagtak, ballagtak. Útközben találtak egy házat. Bementek, hát ott egy kosár szilva, nincs megfőzve. A róka elküldte a farkast tűzrevalót szedegetni, ő meg addig jól beszedegetett a szilvából. Meggyújtották a tüzet, kifőzték a lekvárt, fölvitték a padlásra, lett három kannaderékkal. Visszamentek a házba, a farkas beült a kuckóba, a róka meg a kispadkára. Egyszer a róka megéhezett, elkezdi a padkán: Frincifráj, Krisztináj, gyere körösztölni! Aztán megint rákezdi: Frincifráj, Krisztináj, gyere körösztölni! - Hallod, pajtás - mondja a róka -, engem hívnak körösztölni! - Eredj, pajtás, ha engem hívnának, én is mennék! Kiment a róka, fel a padlásra. Megevett egy kannaderék lekvárt, azután visszament a szobába. - Nem hoztál nekem, róka koma, semmit? - Nem ám, még magam sem laktam jól úgy, ahogy kellett volna. Felült a padkára. Fonnak, fonnak, de már a farkas nagyon éhes ám. Egyszer a róka megint elkezdi: Frincifráj, Krisztináj, gyere körösztölni! - Hallod, pajtás, farkas koma! Engem hívnak körösztölni. - Eredj - azt mondja -, ha engem hívnának, én is elmennék. Felment a róka a padlásra, megint megevett egy kannaderék lekvárt. Mikor visszaér, azt mondja a farkas neki: - Most sem hoztál, róka koma, semmit? Én már nagyon éhes vagyok. - No, no - mondja a róka -, hoztam egy kis kenyeret, eldugtam a zsebembe, edd meg. Felül ismét a kispadkára, fonnak, fonnak, azt mondja egyszer megint: Frincifráj, Krisztináj, gyere körösztölni! - Hallod, farkas pajtás, engem hívnak megint körösztölni! - Eredj, ha engem hívnának, én is elmennék. Kiment a róka, fel a padlásra, megette a harmadik kanna lekvárt is. Mikor jött le a padlásról, a saroglya (létra) második fokáról leesett, mert maga is úgy akarta. Elkezdett jajgatni: - Jaj, jaj, farkas koma, gyere! Ember van a padláson, mind megette a lekvárt. Föl akartam menni, hozni akartam neked is, leestem. Az ember épp jött be a kiskapun, még egy botot is hozott. A róka meglátta, elszaladt, a farkas meg jól kikapott. Mikor utolérte a rókát, az elkezdett jajgatni, hogy ő nagyon megütötte magát, mikor a padlásról leesett, vegye föl, vigye. A farkas hátára is vette, egyszer csak elkezdi a róka: Vert viszi veretlent, agya feje töretlent, én jóllakva, ő éhen, mégis ő visz engem. Egy darabig csak hallgatta a farkas, mit beszél a róka, de aztán megharagudott, levágta a földre. A róka megijedt, elszaladt. Utolért egy halas kocsit. Saroglya nem volt, felment valahogy mégis a kocsira, sok halat ledúrt. Utána lecsúszott ő is, elkezdett enni. A szegény ember nem vette észre, mi történt. Egy idő múlva arra megy a farkas is, látja, hogy a róka eszik. - Mit csinálsz, róka koma, eszel? - Lementem a Tiszára, egy lékben, nézd, mennyi halat fogtam. Alig bírom megenni. - Hogy fogtad, róka koma? - Benyújtottam a farkamat a lékbe, ott tartottam, míg csak nehezen nem jött ki. Eredj te is! Lement a farkas, benyújtja ő is a farkát, egyszer megrántja, orra esett. - Hazudsz te, róka koma. - Nem én! Addig tartsd benne a farkadat, míg csak nehezen nem jön ki. Addig tartotta a farkas a farkát a lékben, míg bele nem fagyott. Kiabál aztán: - Gyere, róka koma, húzzál ki! Gyere, húzzál ki! - Emlékszel-e, mikor levágtál a földre?! Azzal a róka jóllakott és elment. Mennek a Tiszára az emberek, kiabálnak a farkasnak, de az csak vonyított, feszelgett. Odamennek, látják a farka be van fagyva. Agyonütötték. Így menekült meg a róka.   szerk. Tóth Béla Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1984