Hol volt, hol nem vót, vót egyszer egy szegény gazdaember. Hát nem sok mindene vót neki, csak két ökröcskéje, ökörje, meg egy darab födje az erdő szélin. Egyik tavaszi napon fölpakolta az ekét, a boronát az erdőre, mondja a feleségének: - Elmegyek, asszony, megszántom azt a darab fődet az erdő szélén. De ám nagyon szép ökrei vótak neki, nagyon büszke vót rá a gazda. Mindég úgy mondta, hogy: csere Csákó, hajts Bimbó, két szép ökröm! Hát ahogy megy má az erdő felé is, a medve meg éppen ott sütkérezett az erdő szélin. Aszongya: -Csere Csákó, hajts Bimbó, két szép ökröm! - Mikor odaér, oszt lerakja az ekét, hogy majd szántani fog, azt mondja a medve: - Te gazda, mér olyan szépek neked ezek az ökrök, miket esznek ezek? - Hát tudod, ezek azért olyan szépek, mert ki vannak herélve, kiheréltem őket. - Hallod, oszt ha engemet kiherélnél, én is olyan szép vónák? - Hát biztos - azt mondja -, de hát azé fájni fog. - Hát nem bánom én - azt mondja a medve -, ha fájni is fog, csak ilyen szép legyek, mint a te ökreid. Na jól van, vette az ember a bicskáját a medve lefeküdt. Hej, már mikor vágta, ordított, mint a sakál, a medve. De hát nem vót mit tennyi, ugye mán be köllött fejezni. Hej, mikor befejezte az ember a herélést, mérges lett nagyon a medve. - Tudod-e, hogy így elbánni, mint te elbántál velem! Ha holnap így fog fájni, mint most, az biztos, hogy én foglak téged kiherélni! -mondja a medve. Jaj, nagyon megijedt a gazda. Mért tett ő illyet'? Nem bírt magával, töprenkedett Mindaddig, míg csak haza nem ért. Hazaér, mondja a feleséginek : - Jaj, asszon, de nagyon megjártam ! Nézd csak: rábeszélt a medve, hogy heréljem ki. Kiheréltem. oszt nézd csak. hogy hogy jártam. Mert ordított, aszondta, hogy engem herél ki holnap. Aszongya a felesége: -Cseppet se búsuljál, mit költ neked ilyeneken búsulni! Majd hónap elmegyek én. Úgy is vót. Fölkeltek reggel, megörült az ember, hogy megmenekült. Fölvette az asszony az ember nadrágját kabátját, kalapját, fölült a szekérre, elindult szántani. Mikor kimegy, mán a medve ott nyögött, ott várta az erdő szélin, ott jajgatott. -Jaj, jaj!... Jaj de fáj, jaj de fáj! Megállj!... -szalad -de ugye asszony vót -, szalad az ember-asszony felé, rángatja le rúna a nadrágot. - Kiheréllek, megmondtam, hogy kiheréllek! Lerángatta a nadrágot - ugye látta az asszonyt, nézett nagyot a medve: - Hú, ember, terajtad még nagyobb vágás van, mint rajtam! No, te is beteg vagy, én is beteg vagyok, nekem is nagy a vágásom. a te vágásod is nagy, elmegyek, szedek gyógyfüvet, oszt akkor majd avval megkezeljük. Elment a medve, de két nyúl ott játszogatott, azoknak intett: - Gyertek csak ide, legyezgessétek, hogy a legyek be ne köpjék! Hát odamentek a nyúlak csapdosták a legyeket. Egyszer az asszony a kínjába elpukkantotta magát: jaj, a nyúlak elszaladtak. Találkoznak a medvével. -Mért hagytátok ott, mér szaladtatok el? - Jaj - aszongya -, bőrpuskával ollyat pukkantott, hogy muszáj vót elszaladnunk! Hát mikor odament, addig meg az asszony magára rántotta a nadrágot, oszt otthagyta. Hát így megmenekedett a heréléstül az ember. Hát eddig vót, mese vót.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004