A lopott jószág

Részletek

Látogatás
7837
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Hol volt, hol nem volt, volt egy szegény gyerek. Míg az édesanyjával élt, addig éltek szépen, boldogságban, de mikor az édesanyja meghalt neki, akkor csak a legény otthon vót, nem akart semmit dolgozni. A szomszéd¬asszony egyre mondta neki: - Dolgozzál, Jankó, mer meg fogsz halni éhen! Nem lesz kenyered! -Ah, majd ad az Isten! - Ad az Isten, ad, de akár el is veszi! - aszongya. - Majd akkor - aszongya -, majd ad az Isten, én akkor se dolgozok! Hát egy napon mit ad Isten: szalad át Jankó: - Gyüjjön csak, szomszédasszony, gyüjjön csak: adott az Isten! - Mit adott vóna neked az Isten? Megy át a szomszédasszony: hát a vadludak, ahogy szálltak, ki vótak fá¬radva, hát leültek neki, leszálltak neki az udvarába. - Gyüjjön, szomszédasszony! Mikor meglátta, hogy tele van az udvar ludakkal összecsapta a kezit: -Jaj, Istenem, de sok! Arra fölfogták magukat a ludak, megijedtek, fölszálltak, elrepültek.. Mondta neki: - Na látod, adott az Isten, de el is vette. - Hát én nem bánom, akkor se dolgozok, inkább majd lopok! És akkor elment, oszt ellopta, a szomszédbú) lopott kakast. Ugye haza¬vitte, az se szólt semmit_ Lopott ludat-az se szólt semmit. Utána lopott egy órát; egy tornácon látott órát, a nagyórát ellopta, azt betette a szekrénybe. Hű, nagyon örült, hogy nagyon jól megy a dolga neki, mer hát eddig má mennyi mindent lopott, oszt akkor hát egy se kiabálta rája, há a szomszéd¬asszony csak hazudott Nem is igaz az, hogy rákiabál. „Má most, aszongya, majd nagyobbat lopok!" Elment, az uraságnál vótak jó nagy süldők, vette a szomszédasszonynak a talicskáját a kertvégbül, tolta, meg vitt egy zsákot, beletette a zsákba a lei szebb, legnagyobb süldőt Ahogy tolta hazafelé a kertek alatt-de hát a talics¬ka ugye hát nyikorgott, mer hát rossz vót, meg kint vót, kenetlen vót Hát egy¬szer csak értette, hogy a csikorgás, a nyikorgás hogy azt mondja: - Ugy is csak elcsíplek, ugy is csak elcsíplek! ,,Jól, aszongya, jobb ezt elhanyítani!" Elhanyította a talicskát, vállára kap¬ta a malacot. De a malac meg elkezdett visítani. Hogy: - Visznek, visznek, visznek! Jaj, azt is elhanyította! Hazaszaladt, ugrik be a szekrénybe, hogy elbújik, hogy nehogy a szomszédok észrevegyék, majd a szekrénybe nem tanálják meg. Hát a szekrénybe meg az óra elkezdte, hogy: -Loptak, loptak! - ahogy ketyegett az óra. Jaj, nagyon megijedt Bebújt gyorsan az ólba. Oszt ott meg elkezdte a lúd kiabálni, hogy: - Gigágá, te loptál, gigágá, te loptál! Hát bebújik gyorsan a másik ólba, hát ott meg oszt akkor kotkodált a tyúk vagy a kakas, hogy: - Kotkodá, kotkodá, te loptál, te loptál! „Jaj, hát aszongya, most mán biztosan itt megtanálnak engem, agyonüt¬nek!" Elkezdett szaladni ki a Nagyhegyre. hogy szalad elbújni. Hát ott ahogy megállt, de má nem bírt, nem vót benne semmi erő, leült a hegy tetejin, hát ott meg a szíve is azt verte, hogy: -Te loptál, te loptál! Hát elszaladt át a másik faluba, hogy ahol senki nem ismerte. Meg¬fogadta, hogy soha többet nem fog lopni, mivel ténleg a lopott jószág kikia¬bálja, hogy űtet lopták. Így élt boldogan, míg meg nem halt, de dolgozva.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004
Értékelés
★★★
9 szavazat