A lólábú legény

Részletek

Látogatás
10461
Értékelés
Star10Star10Star00Star00Star00
No, elmesélem a lólábú legényt. Réges-régen a fonóba, ugye így jártak össze a házakhoz fonni a jányok, hát a legényeknek nem vót semmi szórakozás, meg hát ott találkoztak ugye, végre találkoztak a jányokval; hát oszt vót, akinek ugye ott akadt szeretője is. Addig-addig regélték, hogy melyik a dolgosabb, hogy melyik tud jobban pergetni, melyik fonja le előbb a fonalat vagy a kendert. Hát mán majd minden jánnak vót szeretője; fontak, elkezdték novembertül, fontak farsangig. Hát mán minden jánnak vót szeretője, az egyik jánnak nem akadt. Jaj, mán este, mikor lefeküdt, úgy imádkozott: édes Jóistenkém, drága Jézusom, rendeljél már nekem is valami legényt! Nem bánom én, ha már az ördögöt is, csak mán legyen! Hát úgy is vót, másnap, ahogy imádkozott, másnap gyün egy nagyon szép legény be az ajtón, ismeretlen legény, nem a falusi vót, nem ismerte senki. Mindjár mellé ül, a jány mellé. Örült neki a ján, nagyon szépen nézett rá. Na még ilyen szépet! Nem is ilyen jót kívántam, ez a szép legény akadt! Hát oszt leesett az orsója. Nyúl együtt a jány az orsójaér: hát akkor látja meg, hogy a legénynek lólába van. Jaj, akkor mán egy cseppet meglepődött. Hát a legény szép, de mégis csak az ördög ez, hát lólába van neki! Hát mikor este lett, mán mentek vóna haza, a legény mellészegődött Kísértette haza a jányt. Mikor be köllött volna érni a kapun, a jányékhoz értek, akkor a legény aszondta: - Édes szép kis jányom - aszongya -, gyere el velem, megmutatom, hogy hol lakok! - Hát éccaka? Nem megyek én! De addig húzogatta, addig, megfogta a kezit, oszt húzta magával az ördög. Az ördöglegény. Hát ment vele a jány. Megkérdezi [a legény j: - Félsz-e, édes párom, édeském'? - Dehogy félek én, nem félek, mert veled vagyok - mondja a jány. Jaj, ahogy mennek, hát má bemennek a temetőkapun is. De a ján má annyira félt, de má nem vót, nem engedte el neki a kezit, húzta magával. Mikor kiérnek a temetőbe, hát egy nagy üres sír ott van. -No - aszongya az ördög -, nézd csak-e, én itt lakok ebbe a fődbe! Gyüssz-e velem? - Megyek - aszongya. -Akkor menjél be! -Jaj - aszongya -, nem tudom, hogy hogy köll bemenni. Előbb menjél te be! Hej, megkapta jó erősen a jány, meglökte az ördögöt, úgy, hogy csak úgy nyekkent be a gödörbe. Õ meg szaladásnak! De úgy szaladt, ahogy csak a lába érte. Na hát akkor elért egy háznál. Világosságot látott: hát ott meg halott vót kiterítve. Benyitott- alig hogy becsapta az ajtót maga után, ott vót az ördög. Akkor bekajáltott az ördög az ablakon: - Holt, add ki a holtnak az elevent! Jaj, nagyon meg vót ijedve a jány. Ugye az egyik Telin látja a halottat. Az meg onnan kajbál megint az ablakon, az ördöge. - Holt, add ki a holtnak az elevent! Hát a halott fölült a ravatalon. Na mire fölült akkorra megszólalt a kakas. Hát bekajáltott az ördög: -Köszönd az istenednek, hogy a kakas megszólalt, mert a mák apró, de én még apróbbra szaggattalak vóna, ha elkaplak! Hát a halott is oszt akkor lefeküdt, a kakas szólásra minden elcsendesült. Hát a ján bizony csak reggel tudott hazamenni. De bizony ágynak esett. olyan beteg lett, kitörte a hideg, csak úgy rázkódtak a fogai neki. Hát így járt szegény jány a szeretőjivel. Hát eddig vót, mese vót. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004
Értékelés
★★
7 szavazat