A házaló koldus

Részletek

Látogatás
11453
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Mamikám mesélte, hogy régen a koldúsok ugye járták a falukot. Egyik háznál éneköltek, a másik háznál imádkoztak; no mennek az egyik házhó is, megy fel a koldús. Hát ugye az asszony látta, hogy megy a koldús. Õ is szegén: nem tudok ennek a koldúsnak mit adni... Nyitva vót az ajtó - nyár vót -, nyitva vót, gyorsan beugrott az ágy megé. Az ajtó megé. A gyereknek mondja: - Mondjad fiam a koldúsnak, hogy elmentem a szomszédba! Hát úgy is vót. Ugye megy föl a koldús, fölsántyikált. veti a keresztet. Mondja a gyerek: - Édesanyám elment a szomszédba, nincs itthon! - Jól van, kisfiam, mondd meg az édesanyádnak, hogy máskor a lábait is vigye el, mert azt itthon felejtette az ajtó megett! No, avval ugye elment a koldús tovább. Ki vót a lába ugye az ajtó alól. Na, akkor megy a szomszédba: a szomszédba meg vót a parókia. Ugye a gazdasszony, a szakácsné akkor vette ki a meleg kalácsot ugye, a tepsibe vót, a koldús ugye imádkozott. No. gyorsan, ugye félrefordította a kötényit a szakácsné, belehanyigált így a zsebibe a köténye alá, a zsebibe a kalácsot, vitte a koldúsnak. A koldús ugye betette a tarisznyájába -itt vót egy nagy fehér tarisznya előtte-e, a nyakába ugye a koldúsnak -, akkor ahogy ment, ugye nagyon illatozott ugye. De nagyon forró vót a kalács, hát gondolt egyet, hogy még egy pár helyre elmegy, majd oszt megeszi. Akkor megy osztén a megint utána való házhó, oszt akkor mán otten énekölt a koldús: Ad-ja-tok, ad - ja - tok, a - mit Is - ten a - dott, Lát- já- tok, hogy mi-lyen sze-ren-csét-len va-gyok! Az Is-ten áld-ja meg a pap sza-kács-né-ját, Lá-ba kö- zül a - dott me-leg a - la-mizs-nát. Nevették, hogy a koldús biztos be van rúgva; aszongya: mit éneköl ez! Hát ő azt énekölte, mer még mindig az vót az eszibe, hogy jó az Isten, áldja meg a szakácsnét, ugye. mert hogy jó meleg kalácsot adott neki. No akkor oszt ment tovább megint; a gyerekek is mindig mentünk utánok, a koldúsok után, hallgattuk, hogy miket énekölnek meg mondanak. No megy, oszt akkor ugye vót régen, hogy a ház végibe vót az istálló. Ment oszt a koldús, vet keresztet: - Az Atyának és Fiúnak... Jaj - aszongya -, vagy itt ökrök laknak? - aszongya. - Ökrök laknak? Oszt akkor mentek tovább a koldús. Meg oszt éneköltek ollyat is, a koldús énekölt-mert akkor szerettük hallgatni, mert különleges énekeket énekölt -- hogy: De én, U-ram, úgy me-gyek á-gyam-ba, Mintha mennék gyá-szos ko-por-sóm-ba. Azt gon do-lom, min-den nap u - tol - só, Még az éjjel köll-het a ko - por- só. Oszt akkor ment megint tovább. Akkor adtak neki valamit a koldúsnak. Oszt így jártak a koldúsok a falukon-e. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004
Értékelés
★★★½
12 szavazat