Nyomtatás |  Close this window

A fiatalító

Látogatás
14257
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Vót egyszer egy emberfiatalító, amit mesélek el. Vót egy ember, jó öreges vót mán, de olyan fiatalabb felesége vót neki. Hű, még ollyan kerek farú, ollyan csinos asszony vót, helyes menyecske. De már az ember egyre érezte, hogy már ő öregszik nagyon. Na, mikor megkapta a fizetésit, elment a patikába. Beköszönt: - Kezit csókolom, kisasszonka! - Mi köll, bácsika, mit adjak? - Hát tudja, nekem ilyen fiatalító köllene! Mert tudja-e, hát hogy az asszony fiatalabb, én meg mán egyre érzem, hogy öregszek. Hát ugye nem akarta a kisasszonka elkeseríteni az öreget, hogy ne adjon neki semmit, bement, kihozott egy ricinust. - Na, fizesse ki! Kifizette; hát nem szoktak ennyit. Hát ez ilyen olcsó? Hát ennyi csak, bácsika-e. No, de apránként cserélgesse be! Na, jól van, elindult az öreg hazafelé. De bizony mikor mán kiért a patikábúl, meghúzta. Hú, de rossz, nagyon rossz vót a ricinus! Megint ment, úgy félúton megint meghúzta a ricinust. Hú, de rossz, még ilyen rosszat! De mindegy, a fiatalító köllött, meg köllött nyaldosni. Há bizony, mire hazaért, mind beszopogatta. Mind benyelegette. No, hazamegy, elkezd veszekedni a felesége: - Hol kódorogtál ennyi ideig, hát má mióta várunk a vacsorával, oszt hát haza nem gyüsz; hol kódorogtál ennyi ideig? -Jaj, asszony. ne szólj egy szót se! Nagyon megjártam! - Hát hol vótál, te? -Elmentem a patikába. Most mán bevallom neked. Kértem fiatalítót. Oszt tudod-e, hogy úgy megfiatalodtam, hogy a lábám szárán úgy fut ki a fiatalság. Kisbaba lettem! Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004
Nyomtatás |  Close this window