Élt két koma. Az egyik igen gazdag volt, a másik meg nagyon szegény. A gazdag koma segítette a szegény komát mindenvel, ételvel, ruházatval.Egyszer ott hálálkodott az udvarába a szegény koma: - Jaj, édes jó gazdag komám, hogy háláljam meg a sok jóságát? - Ó, édes szegény komám, majd a síromat őrizd egy éccaka, ha meghalok. Olyan bűnt követtem el, amirő senki se tud, elkárhozik az én lelkem, ha nem segítesz rajtam. - Jó van, édes komám, őrizlek szívesen, szavamat adom rá. Nem sok idő telt el, meghalt a gazdag koma. Elsiratta a szegény koma, a komaasszony, mindenki.Elgyött az éccaka, a szegény koma kiballagott a temetőbe, ahogy megígérte. Szentelt gyertyával kört húzott maga köré, úgy üldögélt éjfélig.Éjfélkor nagy csaholást hallott. Négy cilinderes kutya közeledett a sírhoz. Aggyig kaparták a sírt, míg a koporsóho nem értek. Beugrottak a güdörbe, felemelték a koporsó fedelit, kivették belőle a gazdag komát. Aggyig rázták a fogukval, míg egy porcika is vót a bőrbe. A bőrt félredobták, visszaraktak a koporsóba minden ciling-colongot. Aggyig észre se vették a szegény komát, annyira a munkájokval törődtek.No, amíg a kutyák a koporsóval bajlódtak, a szegény koma a kampósbotjával szépen beemelte a gazdag komájának a bőrit a körbe.Mikor végzett a négy cilinderes kutya, keresik a bőrt, hát a körbe látják meg. Nem vót hatalmok bemennyi érte, hát emberi hangon kiabáltak a szegény komára: - Add ki a bőrt, add ki a bőrt, mer széttépőnk! Ott csaholtak, fenyegetőztek hajnalig, de a koma elerisztett mindent a füle mellett, tudta, hogy nem fognak rajta. No, kakaskukorékoláskor eltűntek a kutyák, lejárt az idejik, a koma meg a harangozóér kiáltott: - Gyöjjön má, gyöjjön má, bajba vagyok! Ment a harangozó. - Hát maga mit csinál itt, János bátyám? - Jaj, megígértem a komámnak, hogy őrzöm a sírját egy éccaka. Éjfélkor gyött négy cilinderes kutya, kivették a koporsóbó, kirázták a bőribő. A bőrt megszereztem, de szóljon má a tisztelendőnek, hogy megszentelje, mer csak úgy merek kimennyi a körbő. - Jó van, János bátyám, jó van. Elszaladt a harangozó, szólt a papnak, elmondta mi baj van. Gyött a pap a szentelővel, a két ministránsgyerekvel, megszentelte a kört, megszentelte a bőrt. - No, János barátom, kigyöhetsz a körbő, ne félj semmit, nincs hatalma rajtad senkinek. Kigyött a szegény koma. - De, tisztelendő atyám, mitévők legyünk a bőrvel, a gazdag komám bőrivel? - Legjobb lesz, ha elégetjük, nehogy elvigyék a cilinderes kutyák. Raktak egy nagy tüzet a temetőgátba, beletették a bőrt. Nagy füstvel, kék lángval égett a tűz. Egyszer csak egy fehér galamb szállott ki a füstbő. - No, János barátom, most szabadult meg a gazdag komád a bűnétől.     Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek- Akadémia Kiadó Budapest - 1990