Az elátkozott barát

Részletek

Látogatás
4019
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Szerkesztette
Boldizsár Ildikó
Könyv címe
Az egynapos király
Kiadó
Palatinus
Kiadás éve
2001
Egyszer kiment két barát kéregetni a tanyákra, és annyi tojást, csirkét, túrót, sajtot és más effélét összekoldultak, hogy hazafelé menőben majd megszakadtak a teher alatt. Amint mennek nagy izzadtan, egyszer találnak az út mellett egy juhászt, aki egy körtefa árnyékában alszik, és úgy hortyog, hogy kihallatszik az útra a hortyogása. A szamara meg ott bóbiskol mellette. Azt mondja az egyik barát a másiknak:- Hallod-e, Miska, én már nem cipelem ezt a sok holmit tovább, hanem gyere, lopjuk el ennek a juhásznak a szamarát, pakoljuk fel rá a kosarakat, és úgy vigyük haza. Otthon aztán majd azt mondjuk, hogy a szamarat kölcsönkértük. Mikor aztán a szamarat elvezetjük, hogy visszaadjuk a gazdájának, eladjuk, és az árát meg elmulatjuk. - Hát hiszen ez jó is volna így, Palkó - mondja a másik, de ha a juhász fölébred, majd ad ám azzal a horgas bottal olyan borravalót, hogy a hátunk is elhányja tőle a bőrt. - Ne félj, Miska - mondja Palkó -, csak bízd rám.Odamegy a két barát a juhászhoz, hát látják ám, hogy a szamár kötőfékje oda van kötve a juhász keze szárához. Azt mondja Miska: - Látod, hogy nem lophatjuk el, hiszen oda van kötve a kezéhez, s ha eloldozzukk, felébred. - Ó, te csacsi, nem kell azt eloldozni - mondja Palkó -, ne, itt van az én kötőfékem, ezt a szamár nyakára kötöd, és ezzel elvezeted. A magad kötőfékjével rákötöd a nyeregre a két szatyrot, a szamár kötőfékjét meg én húzom a fejemre, és itt maradok, míg a juhász felébred. Te pedig elindulsz haza, s megvársz a város alatt, hogy együtt mehessünk a klastromba.Úgy is tettek. Palkó a fejére húzta a kötőféket, Miska felpakolt a szamárra, és ballagott hazafelé. Mikor Palkó azt gondolta, hogy Miska már nem lehet messze a várostól, elkezd sóhajtozni, és meg-megrántja a juhász kezét a kötőfékkel. Erre a juhász felébred, megdörzsöli a szemét kétszer, háromszor is, és csak bámul a barátra. Végre megszólal, és azt kérdi irtózatos bámulattal és ájtatos pofával: - Hát, tisztelendő atyámuram, maga meg mit csinál itt az én szamaram kötőfékjében? A barát alázatos pofát vág, nagyot sóhajt, és azt mondja:- Jaj, édes gazdám, engem nagy szerencsétlenség ért! Ezelőtt hét esztendővel összevesztem az anyámmal, és ő megátkozott, hogy legyek szamárrá. Éppen most tellett le az átok ideje, hát most megint baráttá lettem, és most csak tőled függ, édes gazdám, hogy szabadon bocsátasz-e vagy sem. De ha szabadon bocsátasz, imádkozom érted mindennap, amíg élek. - Hát persze, hogy elbocsájtalak - mondja a juhász szánakozva -, már miért ne bocsátanálak? - Azzal lehúzza a kötőféket a barát fejéről, sőt még a kulacsából is megkínálja egy korty borral.A barát nagyot húzott a kulacsból, és már sietett is a cimborája után. Otthon aztán beszámoltak az apátnak arról, hogyan tettek szert ennyi finomságra. Az apát megdicsérte és megvendégelte őket, amiért olyan buzgók voltak, majd megparancsolta nekik, hogy a szamarat korán reggel hazavezessék, és az ő nevében is szépen megköszönjék.A két barát másnap hajnalban útra is kelt a szamárral, hogy elhajtsák a legközelebbi községbe, ahol éppen vásár volt. De még útközben találkoztak egy kupeccel, aki megkérdezte tőlük, hogy hova hajtják a szamarat. - Hát a vásárba - mondja Palkó -, elfogyott a takarmány a klastromban, az apát úr nem akarja tovább tartani. - Megveszem én - mondja a kupec -, ha meg tudunk alkudni. Hogy adják? - Tíz forint az ára - mondja Palkó. - No, már annyit nem ér - mondja a kupec. Szó szó után jött, végre megegyeztek hat forintban, s a két barát vissszafordult. A kupec pedig felült a szamárra, és elindult vele a vásárba.Délfelé megjelent az a juhász is a vásárban, akitől a barátok ellopták a szamarat, hogy másikat vegyen magának. Amint ott járkál a vásárban fel s alá, egyszer csak meglátja a maga szamarát, leveszi a kalapját, odamegy hozzá, és a fülébe súgja: - Ej, ej, tisztelendő lelki atyámuram! Már megint összeveszett az édesanyjával? De most már nem veszem ám meg többször, hanem csak maradjon szamárnak, ha nem tudja az édesanyját megbecsülni. Isten áldja meg! - és azzal továbbment másik szamarat keresni.
Értékelés
★★★★½
4 szavazat