A vadrécesült
Részletek
Szerkesztette
Boldizsár Ildikó
Könyv címe
Az egynapos király
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy vadászember, akinek a pap is a komája volt. Azt mondja egyszer a pap:
- Komámuram, úgy ehetném egy kicsi vadréce húst.
Úgy is történt. A vadász elment másnap, lőtt egy vadrécét, s odaadta a feleségének, hogy délre készítse el. Amint az asszony a vadrécét sütötte, bement hozzá a szomszédasszony, s kérte, hogy adja neki a szárnyát. Oda is adta az egyik szárnyat, s hogy a réce csonka ne legyen, ő megette a másikat. Végül addig-addig kóstolgatták, hogy az egész récét megették.
Délben megérkezik a pap ebédre. Az asszony mindent elétálalt, csak a vadrécesültet nem. Egyszer az ura rászól, hogy hozza már azt a vadrécesültet.
- Miféle vadrécesültet?
- Hát azt, amit abból a récéből sütöttél, amelyiket ma lőttem.
- No, nézzen oda, tiszteletes uram! Ma reggel mondta az uram, hogy álmában egy vadrécét lőtt, s most azt kéri tőlem.
Veszekedtek egy darabig, de mégiscsak abban maradtak, hogy az ember álmában lőtte a vadrécét.
- No, tiszteletes komámuram - mondja a vadász -, holnap is szívesen látom délebédre, mert holnap már biztosan lövök egy récét.
Úgy is történt. Másnap hajnalban a vadász elment, lőtt egy vadrécét, odaadta a feleségének, s azt mondta:
- No, itt a réce, most aztán nem álmomban láttam!
A felesége be is tette sülni a kemencébe, de akkor is bement a szomszédasszony, s ismét megették a sültet mind egy falásig.Délben odamegy újra a pap, de csak nem akar a vadrécesült az asztalra kerülni. Egyszer kéri a vadász a pecsenyét, de hosszas veszekedés után az asszony megint rábizonyította, hogy csak álmában látta a madarat.
- No, tiszteletes komámuram - mondja a vadász -, ez az asszony huncut, de holnap is jöjjön csak el délebédre, mert holnap bizonyosan lesz vadrécesült.
Másnap hajnalban is lőtt a vadász egy vadrécét, elvitte haza s azt mondta:
- No, feleség, most látod a vadrécét! Most nem álmomban lőttem, de most már igazán ebéd legyen belőle, mert ha nem, pórul jársz.
Feleli a feleség:
- No, most már csakugyan lőttél egyet. Most már látom s el is készítem.
Oda is tette sülni, de mikor megsült, megint bement a szomszédasszonya, s újból megették mind egy falásig. Hát amikor délben enni kezdtek, s a sor a vadrécére került volna, megint nincs vadréce.Kérdi erre a gazda:
- Hát feleség, hol van a vadréce?
- Jaj, jaj, jaj, édes komámuram, nézzen oda, ez a bolond ember ma reggel mondja, hogy ő álmában látta, hogy lőtt egy vadrécét. Még álmában mutogatta is nekem, hogy most már van, s azt is mondta, hogy álmában megígértem, hogy elkészítem. S most megint kéri, hogy adjam elő a semmit, pedig nem lőtt még egy récefarkat se! Hát én már mit csináljak, ha csak álmában lő, de ébren soha! Tán bizony bolond?
Azt mondja az ura:
- No, hadd el, mert többet nem álmodom! Édes komámuram - mondja a papnak -, bocsásson meg, de többet nem hívom meg ebédre, mert úgy látszik, hogy az én feleségem bolonddá akar tenni engem.Gondolta a vadász magában, hogy no, mármost én is megcsúfolom a feleségem, mert ő már háromszor megcsúfolt engem. Megáztatott egy kötelet, s egy ollóval betette a párna alá. Meglátta az asszony, hogy az ura mit csinált, befutott a szomszédasszonyhoz, s mondta neki:
- Nézzen oda, édes szomszédasszony, rosszat tanított, hogy mit mondjak az uramnak. Az uram megszégyellte magát, s most meg akar büntetni. Tudja jól, hogy a kolbászt és a bort nem szeretem. Betett egy szál kolbászt s egy kulacs bort a párna alá, hogy az éjjel büntetésből azt etesse és itassa meg velem.
Mondja erre a szomszédasszony:
- Na, az nem baj, szomszédasszony. Ha én csináltam a bajt magának, én ki is mentem. Szeretem én a bort is, a kolbászt is. Maga helyett lefekszem az ágyba, megeszem a kolbászt, megiszom a bort, s aztán, ha a szomszéd elalszik, kijövök, s maga bemegy helyettem. Ugye, jó lesz?- Jó biz’ az, szomszédasszony - feleli a vadász felesége.
Úgy is lett. Bement a szomszédasszony a másik helyébe, lefeküdt az ágyba. Egyszer megy haza az ember, kiveszi a párna alól a kötelet, s abban a hiszemben hogy a feleségét veri, jól elverte a szomszédasszonyt. Akkor vette az ollót, levágta tőből az asszony haját, s felakasztotta az ablakba, aztán lefeküdt.Mikor jól elaludt, a szomszédasszony felkelt, hazament, s azt mondta:
- Jaj, szomszédasszony, egye meg a fene az ilyen kolbászt meg bort, de nekem nem kell több! Ám az még mind megjárja, de a hajamat hogy tudnám visszakapni?
Feleli erre a vadász felesége:
- Nem baj, szomszédasszony, most legalább, elhitetjük az urammal, hogy ezt is álmában látta.
Elment haza. Volt egy borjújuk, levágta annak a farkát. Az ablakról levette a hajat, helyébe akasztotta a borjúfarkat, a hajat pedig visszaadta a szomszédasszonynak. Reggel korán kiment az udvarra, s kezdett énekelni és sepregetni.Felébred az ura, néz ki az udvarra, s gondolja magában:
- Mi a csuda történhetett? Hogy elvertem ezt az asszonyt az éjjel, s most mégis jó kedve van! A haját is levágtam, s mégis kontya van!
Behívja a feleségét s kérdi:
- Hogy lehet, hogy neked olyan jó kedved van verés után?
- Jó kedvem van bizony - mondja az asszony, de kendnek rossz lehetne, mert az éjjel a drága borjút jól elverte, s még a farkát is levágta. Nem szégyelli magát? Örökké álmot lát, s amiatt mennyi kárt csinál! Nézze, ott a drága borjú farka az ablakban.
- Mekkora kár - mondja a gazda. - No, feleség, már most igazán elhiszem, hogy a vadrécékét is álmomban láttam. S bocsáss meg nekem, hogy benned kételkedtem.
Attól fogva soha többet nem veszekedtek. Jól éltek, s még most is élnek, ha meg nem haltak.