A szegény ember és az ördög

Részletek

Látogatás
10878
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Adatközlő
Kapás Gyuri
Szerkesztette
Nagy Olga
Könyv címe
Mindentudó dongó
Kiadó
Erdélyi Pegazus Kiadó
Kiadás helye
Székelyudvarhely
Kiadás éve
2004
Forrás helye
Magyar, Maros menti
Volt egyszer egy szegény ember. Az elindult, hogy keressen munkát, cséplést (azelőtt csépekkel jártak, cséphadarókkal, nem voltak gépek, mint máma!). Menyen a szegény ember az úton. Találkozik az ördöggel. Kérdi az ördög: - Hová mész te szegény ember? - Menyek munkát keresni, ahol kapok, hogy én is élhessek. - Végy engemet a társulatba! - Jól van - azt mondja a szegény ember - menjünk ketten. Megindultak s azt mondja akkor az ördög: - Te, nekem nincsen csépem! - Na, nem baj. Csinálunk. Nézi az ördög a csépet. - Ez igen gyenge, könnyű! - Neked olyant csinálok, amilyen neked kell. Az ördög el menyen s csinált ő magának vasból mindent. Hogy ő már erős volt, jobban bírta a nehézséget. Elmennek csépelni. Kapnak cséplést egy nagygazdánál. Egész éjjel ott csépeltek. Mikor végeztek a csépléssel, kiadták nekik a részeket: úgy szemből, mint polyvából. Na, kiszemelik a szemest, ami polyva maradt, az mind az övék volt, amit akartak, azt csináltak vele. A polyva nagy rakás volt s a szemes kevés volt. Azt mondja akkor az ördög: - Te, én elviszem a nagy rakást. Azt mondja a szegény, ember: - Nem bánom, vidd a nagy rakást! Hát elviszi az ördög a polyvát s a szegény ember vitte a szemest, a búzát. Megőrölik otthon a búzát. A szegény ember megsüttette a kenyeret, jót sütött az asszony, de az ördög felesége nem tudott sütni a polyvából semmit, az már polyva volt. Nem ennivaló. Egyszer el menyen az ördög a szegény emberhez. S meglássa: - Te, milyen szép kenyered van neked! - Abból, amit csépeltünk ketten. - Hogyhogy? Az én feleségem nem tud olyan jó kenyeret sütni, mint a te feleséged? - Úgy látszik. Hazamegy az ördög s megveri a feleségét. - Hát te, a szegény ember felesége milyen szép kenyeret sütött (még vitt haza az ördög a feleségének). Látod, milyen szép kenyér s jó kenyér. Na, másik esztendőben szintén ketten mennek csépelni. Tavaszra, mikorra végeztek volna a csépléssel, akkor nagyobb lett a búzarakás. Azt mondja akkor az ördög: - Te, most elviszem a kisebbik rakást, vidd el te a nagyobbat. A szegény ember örvendett annak, hogy a búza a nagyobb rakás, elvitte a búzát. Az ördög meg elvitte a polyvát. Akkor se volt jó kenyere az ördögnek. Megint el menyen az ördög s megnézi, hogy a szegény embernek milyen kenyere van. Hazamegy s megveri a feleségét. Azt mondja egyszer neki az ördög felesége: - Te, mikor mentek tük csépelni, amit csépeltek, osszátok el mind a két részt kétfelé, úgy próbáljátok meg. Na, úgy is csinálnak. Elmennek harmadszor csépelni, kiverik tavaszra á búzát. S ahogy félre tették a részeket, a polyvát s a búzát, azt mondja az ördög: - Na, most osszuk el úgy: a kicsi rakás fele a tiéd, fele az enyém. S a nagy rakás fele a tiéd, fele az enyém. Jól van. Elosztják s mindegyik elvitte az ő részét. Hát akkor az ördög felesége tudott jó kenyeret sütni a búzából. - Így! Akkor megharagudott az ördög, azt mondta: - Többet nem kell nekem, társnak a szegény ember soha az életben! Azóta az ördög kerüli a szegény embert. Itt a vége...
Értékelés
★★★★
7 szavazat