A mennyből jött ember

Részletek

Látogatás
3917
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Szerkesztette
Boldizsár Ildikó
Könyv címe
Az egynapos király
Kiadó
Palatinus
Kiadás éve
2001
Egyszer volt egy ember, aki gabonával kereskedett, azt vitt eladni minden vásárba. A felesége nagyon haragudott amiatt, hogy mindig csak a férje megy mindenhová. Elkezdett veszekedni, hogy ő is el akar már egyszer menni a vásárba. Mondja a férj: - Hát akkor menj te - s avval elengedte az asszonyt a szekér búzával és a szolgálóval. A falutól vagy öt kilométerre lehettek, mikor az asszonynak eszébe jutott, hogy azt sem tudja, mennyiért kell adni a búzát. Odaszól a szolgálónak: - Eredj vissza, kérdezd meg gazdádtól, hogy mennyiért adjuk a búzát? A szolga visszament, s bekiáltott az ablakon. A gazda azt mondta: úgy adják ők is a búzát, ahogy a többiek.No, el is érkeztek a vásárba. Odament hozzájuk egy kereskedő megkérdezte: - Hogy adják a búzát? - Hát ahogy a többiek - válaszolta az asszony. Erre a kereskedő elment megkérdezni, hogy adják a búzát a többiek, s amikor visszajött, azt mondta, hogy a többiek a búza egyik felét hitelbe adják, a másik felét meg várakozás fejébe. - Jól van, ha úgy adják, hát én is úgy adom - mondta az asszony. - És pénzt mikor kapok? - kérdezte. - Az utolsó vásárkor. - Akkor hogyan ismerjük meg egymást? - Odaadom magának az én rossz kabátomat, maga meg adja ide a bundáját, s így könnyen egymásra találunk majd. Az asszony levetette a bundáját, átadta a kereskedőnek, a kereskedő meg odaadta az asszonynak az ő rossz kabátját. Kész volt a vásár, elindultak hazafelé. Azt kérdi otthon a gazda: - No, hogy adtátok a búzát? - Ahogy a többiek - felelte az asszony. - Hát a pénz hol van? - Pénz nincs, mert a többiek a búza egyik felét hitelbe adják, a másik felét meg várakozás fejébe. - Hát pénzt mikor kapsz? - Az utolsó vásárkor. - Honnan ismered meg a kereskedőt? - Elcseréltem a bundámat az ő kabátjával, erről ismerünk majd egymásra. - Na, még ilyen bolondot se láttam! Most elmegyek világgá, s addig vissza se jövök, míg ilyen bolondra nem találok, mint te. Elindult az ember világgá. Egy sötét erdőn ment keresztül. Meglátott egy kis világosságot, s arrafelé vette az útját. Bekopogott, s köszönt illendően: - Adjon Isten jó estét! Egy vénasszony fogadta. Kérdezte: - Mi járatban van? Az ember azt felelte: - Most érkeztem a mennyországból. - Hát az én fiamat nem látta ott? - Dehogyisnem. Csonttal és ronggyal kereskedik. Rongyos szegény maga is, rossz a kabátja, és egyedül húzza a szekeret. - Jaj, ember, visszamegy még oda? - Vissza én, holnap reggelre már ott is kell lennem. - Van egy szürke lovam, nem vinné el a fiamnak? - Dehogynem, akármit elviszek neki. - Maradt még vagy három kalácsom az ünnepről, megsütök hozzá három libát, meg gyűjtöttem egy kis pénzt, amiről a férjem nem tud. Vigye el neki azt is, hogy legyen mivel gazdálkodnia. Na, meg most jut eszembe: a férjem elcsalt egy bundát egy asszonytól, vigye el azt is szegénynek, hogy ne fázzék annyira. Az ember lepihent egy kicsit, az asszony meg nekifogott a sütéshez. Levágta a libákat, s elkészítette az útravalót. Reggel felkelt az ember, felnyergelte a lovat, s úgy indult útnak. Alig ment el az ember, mindjárt érkezett haza a kereskedő. Már messziről kiabált neki az asszony: - Gyere, gyere, siess, hírt hallottam a fiunkról. - Menj el, tán megbolondultál? - Nem hiszed? Nézd meg, elküldtem neki a lovat. Szegény gyerek csonttal és ronggyal kereskedik, egyedül húzza a szekeret. Küldtem neki kalácsot, meg három libát, s volt egy kis pénzem is, amiről te nem is tudtál. Azt is elküldtem neki. Na, meg a bundát is, amit attól az asszonytól elcsaltál a vásáron. - Ki volt az, te boldogtalan, akinek ezeket adtad? - Egy ember a mennyországból. Onnan jött és oda is ment vissza. A kereskedő elindult nyomban az ember után. Az ember már messziről észrevette, megkötötte a lovát egy fához. Az erdő szélén volt egy fa, amelyik úgy állott, mintha el akart volna dőlni. Az ember nekidőlt a fának, és úgy tett, mintha minden erejével a fát támasztaná. A kereskedő odament hozzá, és azt kérdezte tőle: - Nem látott erre egy embert szürke lovon? - Dehogyisnem láttam. De hiába is megy utána, mert olyan erős ember az, hogy senkitől se fél! A kereskedő azt kérdezte: - Mondja, magától se fél? - Dehogynem, én vagyok az egyeden, akitől fél. - Nem lenne szíves visszahozni nekem azt az embert? Adok érte száz pengőt. - Nem mehetek, mert arra vagyok ítélve, hogy ha ezt a fát nem támasztom, apám, anyám, testvérem mind meghalnak. - Szívesen tartom én addig - mondja a kereskedő -, csak menjen, hozza vissza, mert nagyon sok mindent elcsalt a feleségemtől. Az ember elindult, felült a lóra, és elment haza. Otthon azt mondta a feleségének: - Hazajöttem, mert akadtam nálad bolondabb emberekre is. - A kereskedő meg csak várta-várta az embert, hogy jöjjön vissza, és amikor megunta a várakozást, félreugrott. Hát akkor látja, hogy a fa nem is dől el, akkor  jött rá, hogy az ember őt is lóvá tette.Aki nem hiszi, járjon utána.
Értékelés
★★★★½
5 szavazat