A veres tehén

Részletek

Látogatás
4834
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Szerkesztette
Nagy Zoltán -Nagy Ilona
Könyv címe
Az ikertündérek
Kiadó
Akadémia Kiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1990
Élt egyszer egy szegény ember, akinek meghalt a feleségi. A fiával ketten maradtak árvaságba. Alig telt el egy fél esztendő, átszólt a szomszédbó egy özvegyasszony a fiúnak: - Te legényke, mondd meg az édesapádnak, hogy vegyen engem feleségül, jó dolgotok lesz, mosok rátok, főzök. Mondja a gyerek az édesapjának, hogy mit üzen a szomszédasszony. A szegény ember meg rábólint: - Hát biz a jó vóna, én bizony el is veszem. El is vette az özvegyasszonyt. Egy darabig jó ment a sora a legénykének, tejbe-vajba fürdette a mostohája, de aztán csak verte, ennyi se igen adott neki. Ennek a gonosz asszonynak meg vót három lyánya. Hm, de méghogy minyők! Az egyiknek egy szemi vót, a másiknak kettő, a harmagyiknak meg három. Azok mindég csúfolták a legénykét. Egy kora reggel az történt, hogy az udvarjokba betért egy szép veres tehen. Azt mondja a szegény ember: - Istenem, emmá nagy csuda! Még ilyet! Hogy tudja a járást! Mer a szép veres tehen ment egyenest az istállóba. Bizony csuda is vót ez, mer a veres tehen nem vót más, mint a legénykének az édesanyja. Azé ment veres tehén képibe, hogy táplálja, jó helyre vigye a fiát. Másnap azt mondja a gonosz asszony: - Te gyerek, hajtsd ki azt a veres tehenet a rétre legelnyi, itt ebbe a vászontarisznyába az ételed. Elveszi a vászontarisznyát a szegény gyerek, vezetyi a veres tehenet a rétre, legeltetyi. Majd úgy déltájba eléveszi a tarisznyáját, hogy egyen belőle. Hát biz abba nem vót más, mint egy vályogdarab. Nagyon elszomorodott a legényke, hullott a szemibő a könnyű, mint a záporeső. Mellátja a veres tehen, odamegy az elszomorodott gyerekhe. - Ne búsuljá, majd én segítek rajtad, de vigyázz, mer a gonosz mostohád az egyszemű lányát küldte utánad. Itt bujká a közelbe, hogy meglessen téged. De te csak mondjad, hogy „Aludj el egy szem!", és nem tudja meg a titkónkot. Akkor csavard ki a bal szarvamot, lesz ételed-italod, amennyi jólesik. Mondta is a legényke: - Aludj el, egy szem! Az egyszemű lány elaludt, ő meg lecsavarta a tehen szarvát, hát adott az mindent: finom ételeket, italokat. Majd úgy délután hazamennek. Kérdezi a gonosz asszony a lányát: - No, édes lányom, mit láttá? - Nem láttam én semmit, anyám, nem láttam. Hű, a gonosz asszonyt majd szétvetette a méreg, hogy a legényke nem pusztult el éhen. Másnap megint kűgyi a legényt, odavetyi neki a vászontarisznyát. - Benne az ebéded, hajtsd ki azt a veres tehenet a rétre, legeltesd meg jó! Hajtja a legényke a tehenet, kimegy a rétre. Déltájba eléveszi a tarisznyát, de nem vót abba csak egy fél vályogdarab. Elszomorodott, nagy sóhajtva azt mondta: - A mostoha csak mostoha, nem igazi édesanya, jaj, jaj, jaj! Udamegy a veres tehen: - Édes fiam, ne ríjjá, majd segítek rajtad. De nézz csak oda, a mostohád a kétszemű lyányát kűdte utánad, hogy lessen meg. De te csak mondjad, hogy „Aludj el, két szem!", majd elalszik. Akkor csavard ki a bal szarvam, lesz annyi ételed-italod, amennyi jólesik. Mondta a gyerek: - Aludj el, két szem! A kétszemű lány lebókolt, elaludt. A legényke meg kicsavarta a veres tehennek a szarvát, evett-ivott belőle. Majd délután a gonosz asszony megkérdezte a lyányát, mikor az hazavetődött. - No, mit láttá, édes lyányom? - Nem láttam én semmit, anyám, nem láttam. A gonosz asszonyt majd szétvette a méreg. - Má két napja nem ett, oszt el nem pusztul éhségibe ez a külyök! Harmadnap megint kűgyi a gonosz asszony a legénykét a tehenvel a rétre. Odavetyi neki a vászontarisznyát: - Eredj, hajtsd ki a veres tehenet, legeltesd meg jó! Ahogy a legényke kihajtott, azt mondja a háromszemű lyányának: - Hallod-e, édes lyányom, benned van minden reményem. Lesd ki azt a büdös külyköt, hogy mé nem döglik éhen! Ment is a lyány. Déltájba a legényke szétnézett, van-e a nyomába valaki. Meglátta a lyányt, de csak a két szemit vette észre, mer a harmagyik a homlokán a haja közt vót. Oszt csak ennyit mondott: - Aludj el, két szem! A két szem el is aludt, de a harmagyik ébren vót, jól látott mindent. Látta, hogy a legényke lecsavarja a veres tehen szarvát, jóllakik belőle. Délután a háromszemű lyány mindent elmondott az anyjának. Azt mondja az asszony: - No, lyányom, csak gyöjjön haza apád, egy fejszével agyonüttetem én azt a dög állatot! Nem eszik az a külyök belőle többet, majd elpusztul aztán éhen, mer biz én nem adok neki semmit! Gyött haza a legényke apja, mer az erdőre járt fát vágnyi. Ahogy bement a házba, mingyá avval fogadta az asszony: - Azt a csúf dög állatot üsd fejbe egy fejszével, mer nem ad egy morzsa tejet se! - Várjunk még rá, asszony! - Nem várónk, üsd fejbe! Egyé, osztan üsd fejbe! A legényke meg szalad ríva az istállóba, mondja a veres tehennek; hogy a gonosz asszony mibe sántiká. - Ne rí, ne rí, édes fiam, hanem kérd meg az édesapádat, hogy te üthessé engem fejbe! Ha a gonosz mostohád nyújtja a fejszét, azt csapd fejbe hirtelen! Akkor ügyesen ülj fel a hátamra, és mink má ott se leszőnk! Úgy is vót, ment a gyerek a házba. Az apja éppen evett, az anyja meg hozta a fejszét. A szegény ember nemsokára erisztette ki a tehenet, a gyerek meg: - Édesapám, édesapám, engedje má meg, hogy én üssem fejbe a veres tehenet! - Ugyan, édes fiam, vagy nem sikerül, vagy mi! Azt mondja a gonosz asszony: - Csak hagyjad, hagyjad! No, gyerek, itt a fejsze-e, csak üsd fejbe! Ammeg elveszi a fejszét, ügyesen fejbe ütte a gonosz mostohát. Õ meg gyorsan fel a veres tehen hátára, és elvágtatott vele. Egy szép nagy aranyerdőbe állapodtak meg, ott megpihentek. Majd ballagtak felfelé az úton. Hát mit látnak, egy nagyon szép palotát, nagy kerítésvel körűvéve. A legényke bebámult, nézegetett, és meglátott egy gyönyörű szép királykisasszonyt. A királykisasszonyka is meglátta a legénykét. Úgy megtetszettek egymásnak, hogy férj feleség lettek. A mai napig jól érzik magokot a veres tehenvel együtt.
Értékelés
★★★
8 szavazat