A szépséges nyírfa

Részletek

Látogatás
7511
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Könyv címe
Mackó anyó dajkát keres
Kiadó
Móra könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1973
Forrás helye
Udmurt
Élt a faluban egy öregember a feleségével. Igen nagyon szegények voltak, még kenyérrel, se lakhattak jól soha. Összeszedte egyszer az öregasszony a maradék tüzelőjét, hogy befűtsön a kemencébe, de nem tudott alágyújtani, mert nem volt aprófa a háznál Azt mondta az öregasszony az emberének: - Eredj ki az erdőre, vágj ki egy nyírfát, aprófát hasogatunk belőle. Fogta az öreg a fejszét, és kibaktatott az erdőbe. Körülszemlélődött, melyik nyírfa lenne a legalkalmasabb. Nem sokáig keresgélt: mindjárt meglátott egy szépséges szép nyírfát. Odament hozzá, ki akarta vágni, de amint meglendítette a fejszéjét, egyszer csak susogni kezdtek a nyírfa levelei, himbálózni az ágai. A nyírfa lehajolt az öreghez, és emberi nyelven könyörgött: - Essék meg a szíved rajtam, öregapó! Ne vágj ki! Mindent megteszek, amit csak kívánsz! Elhőkölt az öregember, még a fejszét is kiejtette a kezéből. ,,Hetvenhét évet megértem, de ilyen csodát még nem láttam!" – mondta magában. Nem bántotta a nyírfát. Hazaballagott, és azt mondta a feleségének: - Hoztam volna egy szép kis rönköt aprófának, de a nyírfa emberi hangon szólított meg: ,,Ne bánts engem, öregapó! Mindent megadok, amit csak kívánsz!" No, én hajlottam a szavára, nem vágtam ki. - Lám! Nem akarja a nyírfa, hogy kivágják! - kiáltotta az öregasszony. - Eredj csak, törj le róla legalább egy ágat, hadd legeljék a báránykáink! És visszakergette az emberét az erdőbe. Az öregapó mindjárt meglátta a szépséges nyírfát. Odament hozzá, meghajolt előtte, és így szólt: - Rám parancsolt az asszony, törjem le az ágadat, ha már téged nem vágtalak ki. A báránykáinkat akarja etetni a leveleiddel. - Ne vágj ki, apóka - könyörgött a nyírfa -, és ne törd le az ágamat se! Kívánjon akármit az anyóka, teljesítem! Mit tehetett az öregember, hazaballagott. Elcsodálkozott, amikor hazaért: halomszámra állt az udvarán az aprófa! - No, asszony, látod-e, mennyi aprófánk van! De az öregasszony nekitámadt: - Miért csak gyújtóst kértél a nyírfától? Be kellene fűteni a kemencébe, tüzelőnk meg nincs. Eredj, kérj tőle fát! Kiabálva, szitkozódva kergette vissza az öreget az erdőbe. Fogta az öreg a fejszéjét, elindult. Odacammogott a nyírfához, meghajolt előtte, és elmondta kérését: - Adj nekünk tüzelőt, szépséges nyírfa: elfogyott a fánk, nincs mivel befűtenünk! - Eredj haza, öregapó: meglesz, amit kértél - felelte a nyírfa. Fogta magát az öreg, hazament. Amikor a ház elé ért, csak elámult: tele volt az udvar fával! Felfűrészelt, összehasogatott, halomba rakott fával. De az öregasszony még most is elégedetlen volt. - Miért csak fát kértél a nyírfától? Hiszen egy maroknyi lisztünk sincs! Eredj vissza, kérj tőle lisztet is! - Nem tehetem, hallod-e! Az imént kértem tőle fát! Rárivallt az öregasszony az emberére, szidta, mint a bokrot. Fogta a piszkafát, és kikergette a házból. Vette az öreg a fejszéjét, és nagy búsan kiment az erdőre. Megállt a szépséges nyírfa tövében, meghajolt előtte, és kérlelni kezdte: - Nyírfácska, szépséges fehér nyírfa! Megint elküldött hozzád az asszony, hogy, kérjek tőled lisztet. Segíts rajtunk, ha tudsz, adj egy kevéske lisztet! - Eredj, öregapó, haza: meglesz, amit kértél - mondta nyájasan a szépséges nyírfa. Megörült az öreg, hazaindult, sebesen szedte a lábát. Ment egyenesen a kamrába. Hinni se merte, hogy lisztje lesz. Belépett - hát, színig tele volt a kamrája liszttel! Úgy megörült az öreg, olyan jókedve kerekedett, hogy minden régi baját, nyomorúságát elfeledte. "No - gondolta -,, nem lesz többé gondunk kenyérre!" Bezzeg az öregasszony, amint meglátta az emberét, kiszaladt a házból, és szidta, szapulta, jól leteremtette: - Vén bolond, te fajankó, tökfej! Hát mért csak lisztet kértél? Lódulj, oktalan, kérj tőle két láda aranyat! Hozzávágta a vízhordó rudat, és kikergette. Elindult nagy búsan a szegény öreg, kibandukolt az erdőbe. Odament a nyírfához, meghajolt előtte, és felkiáltott neki: - Szépséges nyírfa! Megint elküldött hozzád az asszony: két láda aranyat kér... - Menj, öreg, menj: megadom, amit kértél - mondta a nyírfa. Hazaindult az öregember. Odaért a házuk elé, benézett az ablakon, és mit látott? Ott ült az asszony a lócán, aranypénzben válogatott. Csak úgy csillogtak, ragyogtak kezében az aranyak! Belépett az öreg a házba: két láda állt az asztal mellett, telis-tele arannyal. Akkor már az öreg is elvesztette józan eszét. Ő is nekiállt aranyat számlálni. - Jól el kell rejtenünk ezt az aranyat, nehogy meglássa valaki! – mondta az öregasszony. - Úgy bizony! - felelte az öreg. - Mert ha megtudják, hogy ennyi aranyunk van, még elkunyerálják vagy elveszik tőlünk! Gondolkodtak, tanakodtak, aztán a pincébe rejtették az aranyat. Éltek, éldegéltek elégedetten, hogy annyi pénzük van. Csakhogy az arany nem hagyta nyugton őket, éjjel-nappal az járt az eszükben. Attól féltek, hogy valaki ellopja a ládákat. Törte a fejét az öregasszony, hogy őrizhetné meg az aranyat. Addig törte a fejét, míg kitalálta. Azt mondta az emberének: - Eredj, öreg, a nyírfához, kérd meg, hogy tegyen bennünket nagyon-nagyon félelmetessé. Hogy minden ember rettegjen tőlünk! Hogy elfusson előlünk mindenki! Mit tehetett az öregember, ment az erdőbe. Meglátta a szépséges nyírfát, meghajolt előtte, és elmondta kérését: - Tégy bennünket, szépséges nyírfa, erőssé és nagyon-nagyon félelmetessé! Olyan félelmetessé, hogy mindenki rettegjen tőlünk, mindenki elfusson előlünk, senki se bántsa az aranyunkat! Megsuhogtatta a nyírfa a leveleit, meghimbálta ágait, aztán azt mondta az öregnek: - Menj haza, öreg, amit kértél, teljesítem. Mindenki félni fog tőletek, nemcsak az emberek, de még az erdő vadjai is! Hazament az öreg, benyitott az ajtón. - No - mondta -, megígérte a nyírfa: nemcsak az emberek, de még az erdő vadjai is rettegnek tőlünk! Mind elfutnak előlünk! Alighogy ezt kimondta, sűrű barna szőr lepte el mindkettőjük testét. Kezük-lábuk mancsokká változott, a mancsokon karmok nőttek. Szólni akartak, de nem tudtak - csak morogni tudtak meg bömbölni. Mind a ketten medvévé változtak.  
Értékelés
★★★★½
13 szavazat