• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A cigányból lett király

Részletek

Látogatás
16655
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szerkesztette
Boldizsár Ildikó
Könyv címe
Az egynapos király
Kiadó
Palatinus
Kiadás éve
2001
Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy cigánylegény. Ez a cigánylegény mindennap beüzente a királynak a királyi palotába, hogy ő szeretne király lenni. Kérte a királyt, engedje meg neki, hadd legyen ő is király egy kis ideig. Hát a király mit mondjon erre? Csak kacagta, nevette a cigánylegényt, hogy milyen furcsa kívánsága van. Vissza is üzente a legénynek, hogy nem olyan könnyű ám királynak lenni, hogy csak úgy ukkmukkfukk minden iskola nélkül azt gondolni, na, én mától király vagyok, felveszem a királyi ruhát, és már király is vagyok! Nevette, kacagta a király a cigánylegényt. De az továbbra is mindennap üzengetett a királynak, könyörgött, hogy de bizony ő nagyon szeretne király lenni. Akármilyen kis időre is, de engedje ezt meg neki a király, hadd tudja meg, hogy milyen királynak lenni. A király azonban csak kacagott a legényen.Telt-múlt az idő, hát egyszer hadat üzent az ellenség a királynak, hogy készüljön a háborúba, készítse fel a katonáit, mert ők el akarják foglalni az országot. Megszomorodott a király erre a hírre. Eszébe jutott neki a cigánylegény. Odahívatta magához, s azt mondta neki: - Te legény, szeretnél-e még király lenni? - Szeretnék bizony, már jó régóta szeretnék. - No, most megengedem, hogy király légy. - Nem bánom - felelte a legény -, át is veszem a királyságot most rögtön, ha megengedi. - De - mondta erre a király -, azt tudod-e, hogy háborúba kell menni, mert hadat üzent az ellenség? Csak akkor lehetsz király, ha elmész a háborúba. És azt tudod-e, hogy a királynak mindig legelöl kell mennie, a katonaság előtt? Igen megijedt erre a cigánylegény, és gondolkozni kezdett.Azt mondta végül:- Nem bánom én, felséges király. Ha háborúba kell menni, elmegyek, csak hadd legyek végre király. - Na - mondta a király -, akkor most lehetsz király. A király felkészítette a legényt, adott neki ruhát, lovat, fegyvert, így indult a háborúba. A katonaság ott várta a királyi palota előtt. Mielőtt a cigánylegény elbúcsúzott volna a királytól, azt kérte tőle, parancsoljon rá a katonákra, hogy fogadjanak szót neki mindenben, és mindig csinálják azt, amit ő mond vagy cselekszik. Így is lett. A király kihirdette a katonáknak, hogy mindenben szót kell fogadniuk a cigánylegénynek. Nagy dobszóval elindultak a háborúba. Mentek, mentek, addig mentek erdőn, mezőn keresztül, városokon, falvakon át, amíg beértek egy rengeteg erdőbe. A cigánylegény letört egy zöld ágacskát egy fáról, és beletűzte a sapkájába. Meglátták ezt a katonák, és ők is beletűztek egy-egy zöld ágacskát a sapkájukba.Nemsokára elérkeztek egy nagy vízhez. Azon a vízen nem volt se híd, se palló, a víz viszont olyan mély volt, hogy nem lehetett belemenni lovastól. Gondolkozott a király, hogyan jussanak ők most át a túlsó partra? Hát ahogy sétálgatott a parton, gondolkozott, egyszer csak mit gondolt, mit nem, azt már sose fogjuk megtudni, de kihúzta a zöld ágat a sapkájából, s beledobta a vízbe. Meglátták ezt a katonák, ők is kihúzták a zöld ágat a sapkájukból, és belehajították a vízbe. Hiszen azt a parancsot kapták indulás előtt, hogy mindent tegyenek úgy, ahogy a cigánylegény. Abból a sok zöld ágból pedig rögtön lett egy híd, s azon a hídon át tudtak menni a lovakkal.Mentek tovább, és beértek egy nagyvárosba. Volt egy nagy piac abban a városban, ahol csodaszép bocskorokat árultak. Meglátta azokat a bocskorokat a cigánylegény, s mivelhogy nagyon szeretett volna egy szép bocskort, ellopott egyet, és betette az inge alá. Meglátta ezt a többi katona, és ők is elvettek egy-egy bocskort az asztalról. Az árusok egy szót sem mertek szólni, annyira féltek a katonáktól. Ahogy mentek tovább, újra elértek egy folyóvízhez, amely még mélyebb volt, mint az előző, és sehol egy híd vagy palló rajta. A cigánylegény úgy megmérgesedett, hogy kikapta a bocskort az inge alól, és belevágta a vízbe. így cselekedtek a katonák is. A sok bocskorból rögvest lett egy híd, s azon a hídon már át tudtak menni a lovakkal.Amint keresztülértek a folyón, észreveszik, hogy akkora füst és homály van a túlsó parton, hogy semmit nem lehet látni. Azt kérdezte a cigány király a legényektől: - Látjátok azt a nagy füstöt? - Látjuk. - Nem tudjátok, hogy mi lehet az? Mondták neki: - Valami füst. De nem füst volt biz’a, hanem az ellenség tábora! Ahogy közelebb értek, látták a sok embert és lovat. Az ellenség várta őket harcra készen.Felsorakoztak a csatára, szembeállt egymással a két ellenfél. Amikor a cigánylegény meglátta az ellenség vezérét, ijedtében megfordult a lován, négykézlábra ereszkedett, és a fenekét tartotta az ellenség felé. A többi katona azonnal így cselekedett.Felkiáltott erre az ellenség vezére: - Vissza emberek, vissza! Tudjátok-e, micsoda ellenfelek ezek? Ezek az egyszemű tatárok, akikkel nem jó kikezdeni! Ezek emberhúst esznek, embervért isznak, ezekkel nem szabad harcolni. Forduljunk azonnal vissza! A cigánylegény is hazafelé fordította a lovát, és így tett a többi katona is. Amikor hazaértek, kérdezte tőlük a király: - No, mi az, már vége is van a háborúnak? - Vége. - Hát aztán miért? Tán nincs kivel verekedni? Azt mondta a cigánylegény: - Még egy élő lélek se maradott a harctéren, úgy elfutottak. - Hát lőttetek-e? - Lövést azt nem hallottam - felelte a legény -. Minden lövés nélkül elszaladtak. - Milyen háborúban voltatok ti, hogy minden lövés nélkül vége van? A cigánylegény elbeszélte, hogy mit csinált. Kezet szorított vele a király, megveregette a vállát, s azt mondta neki: - Derék ember vagy, okos ember vagy, hogy minden golyó nélkül véget vetettél a háborúnak. Hálából a király megengedte a cigánylegénynek, hogy még néhány napig ő legyen a király. Így aztán a cigánylegény kedvét tölthette a királyságból. Aztán hazament, és ezután mindig boldog volt, mert megtudta, milyen az, királynak lenni. Máig is él, ha meg nem halt.
Értékelés
★★★★
35 szavazat