A cudar édesanya

Részletek

Látogatás
3673
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szerkesztette
Nagy Olga
Könyv címe
Mindentudó dongó
Kiadó
Erdélyi Pegazus Kiadó
Kiadás helye
Székelyudvarhely
Kiadás éve
2004
Forrás helye
magyar, Maros menti
Volt egyszer egy kapitány. Annak a kapitánynak volt egy szép fia. Az a kapitány hős volt, s a király ezért nagyon szerette, mert minden háborút vele nyert meg. Egyszer a király azt mondja nekije: - Na, édes fiam, még van egyetlen háborúnk, azt meg kell nekünk nyerni. - Királyi atyám! Parancsára készülök s indulunk további utakra. Hazamenyen s elmondja a feleségének: - Édes fiam elmegyek a háborúba. Ha látod, hogy nem jövök haza, és a fiam akkora lesz, van egy lovam, amit neki neveltem. Arra felülsz te is, meg ő is, tudja, én hol jártam, s gyertek mindenütt a nyomomba, nézzétek meg, mi lett velem. Na, elindult a katona a háborúba, s az asszony búsan, bánatosan maradt el. A fiúcska nőtt. Egyszer a fiúcska megkapja a papírt, amit az édesapja hátrahagyott volt. Azt mondja az anyjának: - Hej, édesanyám! Édesapám hagyott nekem valami papírt. Bizony már jó néhány éve. Nekünk már el kellene, menjünk elejibe. Él-e, vagy hal? Felpakolnak s indulnak. A gyerek olyan percben született, szerencsés volt. Amint mennek, egy havasba érkeztek. Az ösvényen talált egy piros szalagot. - Édesanyám, nekem fel kell vennem ezt a piros szalagot, gyönyörű szép. - Ó, te fiam, ne szállj le a lóról. Hogy tudsz megint felülni? - Én nem bánom! Megfordította a lovat, az szépen lefeküdt. Le a hátáról, felvette a szalagot, felkötötte a csurdé derekára. De ebbe olyan erő rejlett már, hogy nem bírt a gyerek az erejével. Tovább mentek, s lát egy fegyvert. - Édesanyám! Azt a fegyvert fel kéne, vegyük. - Felvesszük, fiam! Akkor már az anyja látta, hogy tényleg fegyverről van szó. Leszáll, felveszi a fegyvert. Az a fegyver magától lőtt. Csak tartotta a gyerek, hogy lőjön. Mendegélnek. Biza messze. Egyszer csak kiérkeznek a havasból a pusztákba. Ott rátalálnak egy nagy palotára, ahol egy rablóvezér lakott. - Anyám, menj bé! - mondja a fiú. - Itt jó lesz megpihenni, s azután tovább megyünk. Leszökik. S hát a kapitány felsége nagyon ügyes és szép volt. A rablóvezér meglátja, mindjárt mondja néki: - Hogyne! Adunk szállást. Leszökik a lóról a fiú is, beviszi mindjárt a lovat az istállóba. Neki fog az anyja főzni. Látja a rabló, hogy a fiú milyen szemes, okos, nem tud semmit csinálni. A fiú hozott az erdőről egy fát, odaültette az ajtó elé: - Na, édesanyám, ez az én fám. Mikor elmegyek, kizöldül, mikor hazajövök, kivirágzik. Ez az én jelem. Ha látja, hogy nem virágzik, akkor meg vagyok halva. Veszi magát a gyerek, menyen a havasba vadászni. Itt mit találnak ki? Az édesanyja kezd barátkozni a rablókapitánnyal. Azt mondja neki: - Na, édes fiam, hogy tudjunk a gyermektől megmentődni? Ha nem, elpusztít minket. - Hogy? - Mikor, hazajön, készíts neki fürdőt. Ott van nekem egy hurkom, vékony, acélos drót, add a kezibe, s mondd meg neki, hogy az apja olyan erős volt, hogy az ő korában bedugta a kicsi ujjába s szétszakította. S mikor ezt nem tudja elszakítani, s a szalagot leveszi, akkor aztán én elkapom őtet. - Rendben van!   Jön haza a fiú, hozza a nyulakat. - Na, édes fiam, itt van a fürdő, fáradt vagy, izzadt vagy, még nem fürödtél meg. - Ó, édesanyám, ne fáradjon! - De igen! De igen! De igen! Annyira, hogy a fiú leteszi a szalagot, le a fegyvert. Mikor megfürdött, az anyja azt mondja: - Édes fiam! Itt van ez a húr, apád mikor ekkora volt, a kicsi ujjára húzta, hogy nézze meg az erejit. A húrt elszakította volna, ha a szalag rajta maradt volna. De már a szalag az asztalon volt. Nekifog, kínozza magát, elvágta a két kicsi ujját. Akkor a rabló elé szökik, köti a szalagot a derekára. - Na, milyen halált kívánsz? - Én egyebet nem kívánok: vágj engem össze, vágd le a nyakamat, dobjál be az erdőbe, egyebet nem kívánok.   A rabló elvágja a nyakát, kidobja az erdőbe. Folyt a vére. Hej, odamegy egy róka, egy-kettőre meglátja: - Te, baj van a kicsi fiúval! - mondja a farkasnak, - Levágta a rabló a nyakát. S né, folyik a vére. Rögtön élő, haló vízért! Ugorj, mert mindjárt meghal! A róka megfogta a fejét. A farkas egy ugrásból hoz élő, haló vizet, hamar fogja a fejit, megkeni, s visszarakja, a vízzel megkeni, s vagy kétszer seggberugja, s felkél a fiú. - Na - azt mondja a fiúnak. - Nézd meg: a két szemedet kivették, benne áll a pohárban a két szemed. Én vagyok a róka, ez meg a farkas. - Drága állataim! A jó lsten fenn van, mindent lát. Majd én is segítségetekre leszek nektek. - Na – azt mondja a róka. - Te farkas, mit csináljunk? Segítsünk valamit a szemén? - Ne búsulj semmit - azt mondja. Fenn a palotában ma este esznek-isznak. Bé fújok a kócslyukán egy álmot nekijek. Te bemész, s elveszed a szalagot, s a kardot.   Úgy is történt. Ettek-ittak. A kócslyukon bé fútt a róka egy álmot. Úgy aludtak azok ketten, mint a bunda. Vette magát a farkas, bé nyitott. Elvette a szalagot, s amikor a fiú rákötötte a derekára, minden erő a fiúba szállt. Elment, kivette a pohárból a két szemit. Na, mármost mondja a farkasnak: - Te, eridj, gyorsan, hozzál élő, haló vizet, legyen nekünk kéznél! Na, szaladt a farkas. - Itt van egy muzsika, te menjél muzsikálni, most táncolnak. Fogja magát a vak fiú, bé nyomják oda, kezd muzsikálni - Eridj, fiam, dobjál le annak a szegény csórónak, milyen jól muzsikál! Az asszony örömösen. Vigadnak, s dobják ki. A róka nevetett: - Na, látod, fiam. Az édesanya mire vetemedett. Egyetlenegy fia voltál neki, s annak is a fejit levágatta. Ezt ne felejtsd el! Vesd ki anyádat a szívedből. El ne felejtsd, amíg élsz ezen a világon! Megérkezik a farkas az élő, haló vízzel. Rögtön lefektetik a fiút, a róka beállítja a vizet. Pontosan megkeni a róka, a szeme úgy visszanőtt, mintha semmi sem történt volna. - Ej, be jól látok! Na, most mennek elébb. - Menj bátran, mert mi itt vagyunk! Ment bé a fiú. Ketten voltak, ebédeltek. A fiú csak elejekbe állott. - Adjon Isten jó napot, édesanyám! Megszeppent az anyja, még annyit sem tudott felelni, hogy: „Adjon Isten!" - Na, jó étvágyat! Keresik, a szalagot nem kapják. A puska nekik nem sült el. - Na, gyere ide! Milyen halált követelsz magadnak? – kérdezte a rablótól. - Amilyent akarsz. Vágjál össze.   Ő azt gondolta, hogy ö is éber lesz, kap segítséget. De nem kapott. El menyen a fiú, keres hordókat, kétszáz vedres, ötszáz vedres hordókat. Hát ott egy nagy ördög. - Hát te mit keresel itt? - Hej, te kapitánynak kicsi fia! Engem ez a rabló büntetett meg. Már úgy ki vagyok merülve, hogy csak a körmöm áll, s a szemem a fejembe. - Hallj ide: én, kieresztelek tégedet avval a feltétellel, ha te nem fogsz ugyanúgy tenni, mint ez a rabló itten. - Egész bátran!   Kieresztette az ördögöt. Annak volt egy kicsi fia. Az ördögfiú úgy beleszeretett, hogy érte megtagadta volna az apját, mindenkit.Akkor a fiú odament a rablóhoz: - Na, itt van! Ez a hordó, itt a te helyed. Levágta a fejit, össze-vissza darabolta az egész, testet, s a hordó alá bújtatta. - Itt egyenek meg a nyüvek! Ahogy nem fájt neked, hogy fiatal gyermeket összedarabolj.   Na, most az ördög kikerült az ő országába (mert az ő országa volt), a kicsi fiú pedig, az ördögé, mind vele járt, a kapitány fiával. - Te, maradj itt, te! - Én tőled nem tágítok, testvérem. Mert testvér vagy velem ettől a perctől. Minden titkát megmondta a fiúnak. - Na, most jól van - azt mondja. - Anyám, menjünk apám elejibe. Apám mit mondott? Hozzál ennivalót, pakolj, s menjünk!   Úgy is lett. A fiú elment az erdőre. A kicsi fiú, az ördögé is vele ment. Azt mondja neki: - Te, vigyázz, nézd meg jól, hol áll az apámnak, az ördögnek az ereje: ebben, s ebben a szobában. (Az ördög tiltotta a fiát a kapitány fiától, mert félt, hogy megmondja neki a titkát. De hiába.) Na, indulnak útra. - Én is menyek - mondta az ördögfiú. Az ördög veszi a fiát, üti. - Nem maradok el. Ülj meg, még akkor se!   Felülnek a ló hátára, s mennek. A kicsi ördög fiú gyalog ment. Mennek, látnak messziről egy rezesbandát. - Vajon nem édesapám? Közelednek. Ötven centis szakálla volt az apjának, ahogy a háborúban kínlódott, szegény úgy jött az úton. Megcsókolja a fiú az apját, nyakába szökik, s örvendett nekije. Ő a feleségét is megcsókolja. S jönnek. Éppen oda szállnak bé, ahol voltak eddig beszállva az asszony és a fiú.   - Na, apám, ide szállunk bé, s elmondom néked a mesémet. Itt a harminc kétfejű sárkány bé volt zárva. Én, amikor bejöttem ide anyámmal, ezzel a gazemberrel, né (megmondta a nevét is), mit tevékenykedtek. Együtt éltek, s engem megöltek. S az én állataim tettek talpra engem. A jó lsten úgy akarta. Elvették a szalagomat is, mert abban van az erőm.Megfogta mindjárt a fiú a fát, s gyökerestől kihúzta a földből. - Tehát én nem féltem volna. De anyám elvette az erőmet. S most azt mondta, hogy maga elszakította a húrt, amikor kicsi volt. Elmondott mindent. - Édesapám, nem tiltom magát anyámtól. Együtt éltek, együtt vannak. De én az én eszem után úgy venném csak el, ha megtöltené ezt a hordót könnyel, hogy az lsten bocsássa meg neki a bűnjit. Az a maga baja. Na, most már az öreg azt mondja neki: - Édes fiam! Büntesd meg te, én megengedem neked, hogy mint anyád ezt követte el veled. Bétette a fiú az anyját a hordóba. - Na, töltsd meg könnyeiddel! Ha meg tudod tölteni, nem vágom le a nyakadat, se meg nem öllek. Bezárta akkor a fiú. Akkor a fiú hozott ennivalót az anyjának. De az ördög kezdett odajárni az asszonyhoz. Ám a kicsi ördögfiú mindent tudott. Odament a hordóhoz. Akkor a fiú azt mondta: - Te ördög! Én, nem öltelek meg téged. Kieresztettelek, szabadlábon engedtelek. De látom, hogy te jársz oda a hordóhoz. - Te, nem jártam, te! - Nehogy vizet vigyél oda, mert akkor neked rögtön véged van!   A fiú elment vadászni. Az ördög elmegy a hordóhoz: - Mi a tehetséged? - kérdezi tőle az asszony. Ha el tudsz vinni, vigyél el valamerre! Mert ha nem, itt lesz nekünk a halálunk. Az ördög kirázta az asszonyt a hordóból, megfogta, s elvitte. Hogy elvitte, a fiú már jött haza. A kicsi ördög rögtön elekibe futott. - Te, testvérem, elvitte apám anyádat. - Na, mármost hova vitte el, te tudod? - Megkapjuk, ne búsulj! - Na, hová vitte el, mondd meg, kicsi testvér! (Már ő is testvérnek hívta a kicsi ördögöt.)   Elmeséli a kicsi ördög, hogy melyik országba, s melyik pusztába vitte el az apja az asszonyt. Akkor a fiú azt mondta az apjának: - Ugyi, itt hagyott tégedet! Van szíved, van lelked, hogy éljél vele? - Édes fiam! Bevált minden szavad. Én neked minden szavadat hittem, s be is vált. Na, hamar felültek a lóra. A kicsi ördög elöl. - Na, itt vannak, nézd meg te! Össze voltak búva egy kicsi szobába, le voltak feküdve, ettek, ittak. - Na, jól van ez? Tetszik neked anyád? - Itt is megkaptál - azt mondj a az anyja. - Megkaptalak- azt mondja a fiú. - Igen, most a kicsi testvéred vezet mindenfelé. De a nyakát el fogom én vágni. - Én vágom el a tiédet, amikor elválunk. - Gyere már, apám vár! - Te – azt mondja az apa -, én vagyok a király legjobb embere. Mert eddig minden háborút megnyertem. S minden évben elmentem, s te megcsaltál engemet. Ezt érdemeltem tőled? S fiammal is mit csináltál? Bé vált minden szava, amit most mondott nekem. Az ördög vigyen el téged! Fiam, zárd el mind a kettőt!   Megfogta a fiú az ördögöt, bétette az ezeréves hordó alá, ezerötszáz mázsa súlyt tett rá. Az anyját befektette a vasak közé. - Akkor szabadulj meg, mikor még olyan erős ember akad rád, hogy vizet tegyen rád, menjen szét ez a hordó, vagy szétbontsa.Na, édesapám, menjünk hazafelé. - Na, kicsi testvér, mi lesz veled? Te jössz? Hazavitte a kicsi ördögöt magával az apjához. Az apja jelentkezett a királynál. Nagy örömmel fogadta jó emberét a király, s azt mondta neki: - Na, ettől a perctől soha el nem mész. Ülsz itt, mint egy trónörökös, eszel – iszol.   S elmesélte akkor a kapitány, hogy volt a háborúban, s a fiával is mi történt, meg a családjával. Azt mondta akkor a király: - Ettől kezelve a te fiad marad a helyedbe. Megérdemli a tudása szerint. Persze, a fiú már nősülnivaló volt, s kezdett járni a leányokhoz. Kit vett el? A tábornok leányát. Ez alatt a fiú rendelkezett az apja minden erejével.   Na, most a kicsi ördög azt mondja: - Édes testvérem! Én tőled elválok, de többet haza nem megyek, én itt leszek körülötted, mikor segítségedre lehetek, szólíts, rögtön ott leszek. Így is volt. S ha meg nem haltak, most is élnek.
Értékelés
★★★½
8 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák