A szegény ember kilenc tyúkja

Részletek

Látogatás
5292
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember és egy szegény asszony. Azoknak annyi gyerekük volt, mint a rosta lika, még eggyel több. A szegény embernek volt két ökröcskéje, s mindennap elment az erdőbe szántogatni. Egyszer, amikor szántogatott, hall valami sírást. - Mak-mak-mak! Megy oda, nézi, ugyan mi lehet az a sírás, hát egy jókora nagy medve verekedett egy kicsi nyulacskával. Pofozta a medve erről is, arról is a nyuszikát. Nagyot kacagott a szegény ember, amikor ezt meglátta. Megharagudott a medve. - Megállj, te szegény ember, kikacagtál! - Hát hogyne kacagtalak volna - mondja a szegény ember -, amikor egy ekkora hatalmas nagy medve megver egy kicsi nyulacskát! - Na, megállj, te szegény ember, most megeszlek téged is s az ökreidet is! Megijedt a szegény ember, hogy most mi lesz. - Jaj, medve, ne egyél meg! Nekem otthon sok-sok gyermekem van, s ha én nem szántom fel a földet, nem lesz búza, nem tud a feleségem kenyeret sütni, mit esznek a gyermekek akkor? Várj estig, estig szántogatok, este gyere ide, s akkor megehetsz engem is, az ökröket is. - Jól van - egyezett bele a medve, és elment be az erdőbe. A szegény ember szántogatott tovább, de olyan szomorú volt, hogy nem is tudta, mit csináljon bánatában. Ahogy búsul, szántogat, arra jött egy róka. - Hallod-e, te szegény ember, miért búsulsz te olyan erősen? - Hogyne búsulnék - sóhajtotta a szegény ember -, amikor estefelé idejön a medve, s megesz engem. - Azzal elmondta a szegény ember, hogy járt. - Hát ezért te egyet se búsulj!- vigasztalta a róka. - Mit adsz nekem, ha én, kisegítelek téged a bajból? - Mit adhatnék? – tűnődött a szegény ember. - Nincs nekem semmim se. - Van-e kilenc tyúkod és egy kakasod? - Hát az akad - felelte a szegény ember. Azt mondja a róka: - Hát, hogyha nekem adod, akkor én segítek rajtad. - Neked adom! Este jöhetsz érte - Ígérte meg a szegény ember. A róka erre tanítani kezdte: - Tudod, szegény ember, én estefelé egy kicsit hamarabb idejövök, s bebújok egy bokorba, mikor a medve idejön, hogy téged s az ökröket megegyen, akkor én elkezdek tülkölni: ,,Tü-tü-tü . . . tü-tü-tü . . . tü-tü-tü." Azt kérdi erre majd a medve: ,,Mi teszen úgy, szegény ember?" Te meg azt feleled: ,,Én megmondom. Jönnek a vadászok, medvét akarnak lőni.'' A medve könyörögni fog: ,, Bújtass el, szegény ember!'' S te akkor, szegény ember, vegyél elé egy zsákot, s mondjad: ,, Bújjál bele ebbe a zsákba, medve." Mikor belebújik, kösd be jól a zsákot. Én kibújok a bokorból, s megkérdezem, mi van ebben a zsákban. Te mondjad, hogy egy szenes tuskó. Én meg azt felelem, hogy nem hiszem el. ,,Ha szenes tuskó, vágd bele a fejszédet!" S akkor te - zsupsz! - belevágod a fejszédet, s a medve megdöglik. Jó lesz? - Jó - bólintott rá a szegény ember. Azzal a róka elment. Estefelé visszajött, s elbújt a bokorban. Cammog a medve: brumm-brumm. - Na, most, szegény ember, megjöttem, megeszlek téged is meg az ökreidet is. -  Jól van - horgasztotta le a fejét a szegény ember -, egyél meg. Akkor csak elkezd valaki tülkölni: ,,Tü-tü-tü . . . tü-tü-tü..." A medve megijedt. - Mi teszen úgy, szegény ember? - Biztosan jönnek a vadászok, medvét akarnak lőni. - Jaj, jaj, bújtass el valahova, úgy félek! - kérlelte a medve. - Hova bújtassalak? Itt van egy zsák, abrakot hoztam benne az ökröknek, bújj bele! Hamar belebújt a medve, a szegény ember jól bekötötte, s akkor kibújt a bokorból a róka, odament, megtapogatta a zsákot: - Mi van ebben a zsákban, te szegény ember? - Hát egy szenes tuskó. - Nem hiszem el - kiáltotta a róka. - De ha az van benne. - Hát, ha szenes tuskó, vágd bele a fejszédet! A szegény ember - zsupsz! - a medve fejébe belevágta. Megdöglött a medve. Azt mondja a róka: - Na, te szegény ember, megígérted, hogy adsz kilenc tyúkot meg egy kakast. Én este elmegyek érte. Hazaballagott a szegény ember, kifogta az ökröket, bement, megvacsorázott, lefeküdtek. Egyszer csak kopogtat valaki. - Tessék, ki az? - Én vagyok a róka, eljöttem a kilenc tyúkért s a kakasért. - Jól van, na, várjál, felöltözöm- kiáltotta ki a szegény ember. Pedig esze ágában sem volt felöltözni. Odaszólt a gyermekeinek: - Ugassatok! A gyermekek, a kicsikék vékonyabb hangon, a nagyobbak vastagabb hangon rákezdték: -Hú-hú -hú ... A róka elkezd fülelni. - Hát ez mi? Mi teszen úgy, te szegény ember? - Jaj, jaj - sopánkodott a szegény ember -, az este véletlenül nyitva felejtettük az ajtót, s bejött egy csomó kutya az ágy alá, most nem tudom visszatartani őket. Megérezték a szagodat, s ki akarnak rontani. - Jaj, jaj - ijedezett a róka -, fogd meg őket, szegény ember, hogy tudjak elfutni! A szegény ember tette magát, hogy fogja vissza a kutyákat, közben noszogatta a gyermekeket: - Hangosabban ugassatok! -Hu-hu-hu. . . Ugattak, ahogy csak a torkukon kifért. A róka - uzsgyi, vesd el magadat! - úgy elfutott be az erdőbe, hogy vissza se nézett többet. A szegény ember a feleségével, a gyermekeivel, az ökröcskéivel még ma is boldogan él, ha meg nem halt.
Értékelés
★★★★
4 szavazat