• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A három leány gyásza

Részletek

Látogatás
11500
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény. Annak a legénynek volt három szeretője. Mind a hármat egyformán szerette, nem tudott választani közülük. Gondolta magában, majd csak kipróbálja őket idővel. Hát egyszer megjött a behívója. El kellett menjen katonának három évre. ,,Na - gondolta magában -, most itt az idő, kipróbálom, melyik leány hogy gyászol meg engem." Elment egyik este az első leányhoz. - Nézd, kedves szeretőm, én megyek három nap múlva katonának. Megvársz-e engem, s hogy gyászolsz meg? - Jaj, jaj! - jajgatott a leány. - Meggyászollak szívemből - lelkemből. Meglátod, hogy addig meg se fésülködöm, amíg haza nem jössz. - Jól van - azt mondja a legény. Másik este elment a másik leányhoz is búcsúzkodni. Neki is elmondta, hogy megy katonának, s megkérdezte, hogy gyászolja meg őt, mire hazajön három esztendő múlva. Azt mondja a leány: - Úgy meggyászollak, meglátod, hogy addig még a szobámat se seprem ki. - Jól van - bólintott a legény. Harmadik este elment a harmadik leányhoz, s azt is faggatóra fogta: - Na, édes kedvesem, megyek holnap katonának, s akarom tudni, hogy megvársz-e engem, s hogy gyászolsz meg. - Én - fogadkozott a harmadik leány -, mire hazajössz, mind felhordom a moslékot a padlásra. ,,Hát elég furcsa gyász - gondolta magában a legény -, de majd meglátjuk!" Elment a legény katonának. Telt-múlt az idő, letelt a három esztendő, s mikor letelt, hazajött a legény nagy örömmel. Megy az első leányhoz, amelyik azt fogadta, hogy három esztendeig nem fésülködik meg. Hát, Uram, Teremtőm, alig ismer rá, olyan borzas volt, akkora volt a feje, akár egy bokor. ,,Na - gondolta magában a legény - nekem elegem van belőled!" Elköszönt, s elment a második leányhoz. Hát annak olyan szemetes volt a szobája, hogy az ajtót alig tudta kinyitni. - Na - kérdi a leány -, meg vagy-e elégedve velem? Három esztendeig nem sepregettem. Gondolta magában a legény, belőled is elegem van. Elment a harmadik leányhoz. Kérdi: - Édes kedvesem, hazajöttem, mivel gyászoltál meg három esztendeig engem? - Mivel? Felhordtam a padlásra a moslékot. Gyere, megmutatom! ,,Hej - gondolta magában a legény -, hogy tudunk mi oda felmenni, ki tudja, hogy folyik le az a sok moslék onnan a padlásról." Mennek fel a híba, a padlásra, s hát annyi szalonna, sonka, kolbász, hurka lógott ott felakasztva, bödönben a sok zsír, hogy alig lehetett tőle járni. - Téged veszlek el feleségül! - örvendezett a legény. - Három esztendő alatt három nagy kövér disznót hizlaltam - dicsekedett a leány -, azokat levágattam, s itt van a húsa, zsírja, szalonnája, a kolbász, a sonka. Meg vagy-e elégedve velem? - Meg - bólogatott a legény. S aztán hamar megtartották a lakodalmat. Volt miből sütni-főzni. Nem kellett gondolkozzanak, hogy mivel zsírozzák meg a káposztát. S még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána!
Értékelés
★★★½
16 szavazat