A halál és a vénasszony

Részletek

Látogatás
13199
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Vót egy százesztendős öregasszony. Meghalnyi nem akart, élnyi nagyon szeretett. Mindég dolgozgatott, kuporgatta össze a garasokot, rakta a ládájába, pedig gyereki se vót. De nagyon fájt a szíve, mikor rágondolt, hogy: - Jaj, Istenem, egyszer gyön a halál, beállít, azt se kérdi: gyössz-e, nem-e, majd csak visz. Jó is gondolta, mer egyszer beállított a halál. - No, öregasszony, készülj, mer viszlek! Rítt, rimánkodott a szegény öregasszony, hogy legalább még tíz esztendeig hagyja még élnyi. - Nem, nem lehet, beírtam a neved a nagykönyvbe, én azt onnan ki nem törülöm. De úgy sírt, kesergett, rimánkodott az öregasszony, hogy a halál megszánta. - No, adok egy órát, hogy elkészülj. - Adjál többet - könyörgött az öregasszony -, adjál többet, gyere el holnap! - No jó, Isten neki. De úgy készülj, hogy holnap aztán viszlek! - Jó van, jó. De írd fel az ajtófélfára, hogy el ne felejtsem! A halál elővett a zsebibő egy nagy krétát, nagy betűvel ráírta az ajtófára: HOLNAP No, majd reggel gyön ismét a halál. - Öregasszony, letelt az órád, viszlek! - Dehogy telt, nézd meg csak, mit írtá az ajtóra! A halál megnézte, majd nagy bosszúsan elszaladt. Ez így telt egy héttő tovább. Végül a halál megunta a járkálást, megsokallotta. Kapta magát, letörülte az írást. - Öregasszony, vége a tréfának, úgy készülj, hogy reggel viszlek, se irgalom, se kegyelem! Szegény öregasszonynak reszketett minden tagja félelmébe. Csak azon törte a fejit, hova bújna el, hova. Vót neki egy hordója, vót benne egy kis méz még féjig furmán. Hogy belekuporog oda. Bele is kukorgott. De egyet gondolt, hogy gyön a halál, betekint a hordóba, mellátja. - Jaj, itt nem lesz jó! Kigyött onnan. Kihasította a nagydunnáját, belebújt abba, ott kukorgott. De megint egyet gondolt, elríta magát. - Jaj, hisz a halál az ágyba keres elsőnek, itt megtanál. Itt se lesz jó. Kibújt a nagydunnábó. A halál meg éppen akkor állított be. Nézi, nézi, hogy mi az a szörnyeteg. Szörnyen megijedt, mer a sok tollú mind ráragadt az öregasszonyra, nem ismerte meg tőle. Uccu neki, usgyi, úgy elszaladt a halál, hogy vissza se gyött többet. Az öregasszony meg most is éli világát.           Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest -
Értékelés
★★★★
23 szavazat