Sisa Pista barlangja
Nálunk amiről emlegettek, meg az úgy is vót. mer ez nem is mese, hanem igaz történet, a Sisa Pistárúl. Sisa Pistát, hogy az járt, hogy az ebbe a hegyekbe vót betyár, ahol gyüvünk Mórátúl, az egy hegy volt, egy hegy, az onnantúl fogva ment Tarjánig. úgyhogy ott nincsenek közbe faluk. A cserháti hegyek megindulnak Mórátúl. és az erdőnek csak Tarjárnál van vége. És hogy ebben uralkodott. itten garázdálkodott Sisa Pista.
No és akkor az benne, hogy a Szilvágynak híttuk azt a hegyet. Az még a Töröktemplomnak a folytatása kint a hegybe, az erdőbe. Az erdőbe van ez, jól bent az erdőbe. Jártunk valamikor. én jánka vótam, én jány vótam, és mán asszony koromban is vótunk csemetébe. No oszt a csemetébe vót ott a hegy oldalába egy, oszt olyan vót, mint egy rókalyuk. Oszt a gyerekek bemásztak, oszt mondták, mikor bementek, hogy: jaj, gyertek bé! - nekünk is. De abba nem merten bemenni. A főd alatt nem jól érzem magamat, s nem akartam bemenni a lyukba. Na, akkor mondták, hogy: nagyon szép, jaj, gyertek csak be! Jaj, olyan neki a falja, két helyiség van benne. olyan a fal, mintha ki vóna égetve, mintha be vóna viaszkozva. Aszongya: Sisa Pistának vót a barlangja. Így beszélték. De az mán összedűlt.
Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004