MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Vót egy nagyon jó suszterember, szép munkája vót. Egyszer is csinált egy szép pár csizsmát, bevitte a vásárba eladnyi. Csakhát az a nagy hibája vót, hogy az árát hamar elitta, visszafelé má az út széjin az árokba feküdt. Egy pap meg megunta a szolgálatj ...

Látogatás3942
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Vót egyszer egy mónár, aki igen gazdag vót. Ennek a mónárnak vót egy nagyon-nagyon szép lánya. Olyan szép vót a lány, hogy minden legény magának szerette vóna. Egymás sarkát taposták a kérők, de hiába. Azt mondta a mónár, hogy ő bijony nem adja senki másn ...

Látogatás4207
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt egyszer egy ifjú király; egy estve igen erős almaszag ütötte meg az orrát, s azt mondja az inasnak: ha nekem abból a kellemetes szagú almából nem hozol, minden törvény nélkül felakasztatlak. Az inas lóra ült és elment heted hét ország ellen, mindenüt ...

Látogatás4855
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy szegíny ember, volt annak három fia. Egyéb gazdasága nem volt, csak egy tehénke. Az öregember meghótt, há a fiúknak meg kellett osztozni. Abban az üdőben még nem volt olyan csinált világ, hogy meggondolják a fiúk, hogy adjuk e ...

Látogatás9052
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Ment hazafelé a favágó az erdőből, nyakában a tarisznya, vállán a fejsze, kezében egy jókora furkósbot. Szembejött vele a medve: - Te favágó, nagyon éhes vagyok, megeszlek! -Ne egyél meg, medve koma - kérlelte a favágó -, inkább megtanítalak szépen dudá ...

Látogatás6579
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy muzsikaszerető öreg király. Építtetett az olyan palotát, hogy még a fala is alabástromból volt. Vagyis olyan szép volt az a palota, hogy aki elment mellette, meg nem állhatta, vagy csak nehezen, hogy meg ne nézze ...

Látogatás4918
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt egy király. Annak az udvarán volt egy fa, de olyan magas, hogy a gyümölcsét még sosem látta. Kihirdette, hogy ha valaki hozna le belőle, neki adná a lányát feleségül. Jelentkezett máris egy ácsfiú. Adtak neki egyheti élelmet meg két fejszét ...

Látogatás5088
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény legény. Megházasodott, elvett egy szegény lányt. De a lány elmondta neki, hogy ő nagy gusztusú (Itt: nagy akaratú), ha ő megharagszik, nem szól két hétig se. Az ember meg azt mondta, neki meg olyan a gus ...

Látogatás4142
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Mikor még kisgyerek voltam, apám elküldött a malomba. Befogtam hat ökröt, felraktam a zsákokat a szekérre, és ahogy hajtok, az ökrök megállnak vizelni. Annyit vizeltek, az egész utat elöntötték, nem tudtak továbbmenni. Kaptam-fogtam magam, a zsákokat lesz ...

Látogatás4705
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

No, vót egyszer egy tiszteletes, plébános, hát elvesztek neki a hízókacsái. Hát ugye az egész faluban nem tudta, hogy hol keresse, kihirdette, hogy mindenki menjen gyónni. Hát majd valaki meggyónja ugye. hogy hát ellopta a kacsákat. Hát mán az egés ...

Látogatás10082
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt egyszer egy szegény ember a négy fiával. Amikor a gyerekek fölcseperedtek, így szólt hozzájuk: – Kedves gyermekeim, ideje, hogy kimenjetek a nagyvilágba, és valami hasznos mesterséget tanuljatok. Nekem nincs semmim, amit nektek adhatnék; magatoknak k ...

Látogatás4518
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Az öreg kecskének négy kis gidája vót. Nagyon szerette őköt, meségetett nekik, kis cukros, aranyos gidócskáknak nevezte mindet. Majd egyszer azt mondja: - Édes kis gidáim, elmegyek nektek a mezőre fűé, de be ne engedjétek a gonosz farkast, mer megenne b ...

Látogatás6941
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Itten Sipeket mondták, hogy azoknak olyan tatáros az arcuk, meg olyan törökössek, az arcaik. A sipekiek. Hogy azokbúl származtak. Így mondták, hogy a sipekiek olyan tatárosak, hogy ilyen széles arcúak, meg a lába száruk is olyan öblös, rövidebb. Hát azok, ...

Látogatás4011
ÉrtékelésStar10Star00Star00Star00Star00

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé lett az u ...

Látogatás5539
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Ezt a mesét még a nagyapámtól hallottam. Az pedig, amiről szól, így történt hajdanában: Õszre járt az idő. Vasárnap reggel volt, virágzott a pohánka, a nap fenn ragyogott a tiszta égen, a tarlón fürgén surrant tova a langyos szellő, a magasban énekeltek ...

Látogatás5120
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, ...

Látogatás11253
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Összegyűltek a nyulak tanakodni. Arról folyt a vitatkozás, nem kívánatosabb-e nekik mindnyájuknak a halál ennél a zaklatott, nyomorúságos életnél. - Nem is ér ez a mi életünk egy batkát (semmit) sem - mondták -, se nem ehetünk, se nem ihatunk nyugodtan. ...

Látogatás7038
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Mikor a híres egri székesegyházat fölépítették, a vidékről sokan bejártak, főleg vasárnap, az új templomnak s a zenés nagymisének bámulására. Többek között Mézes Pesu Istenmezejéről szintén elment Bera nevű fiával a templomoldalba, szekerestül. - Te, Ber ...

Látogatás6904
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy pap. Annak igen nagy háza meg portája volt, sok szép szénája, minden a legnagyobb rendben. A szomszédnak meg volt egy igen szép bikája. Alighogy kiengedte jártatni, szaladt a tisztelendő szénaboglyájához, s széjj ...

Látogatás6334
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Hát a falusi papnak ugye megért a búzája. Kiment a faluba, hogy keres valakit, mert mán bizony nagyon érett vót, mán pattogott szét, a szemek, hogy majd keres, aki learatja neki. Hát nem tanált mán parasztembert. mindenki aratott a határba. Hát összetanál ...

Látogatás11013
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00