MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Az obsitos katona ment hazafelé az országúton és nagyon elfáradt. Betért megpihennyi egy házho. Látott az udvaron birkákot, teheneket, disznókot, sok-sok aprójószágot, éppen csak embert nem látott. Nagyot kiáltott, hát elégyött egy szép eladólány. Az obs ...

Látogatás14741
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy gazdag, büszke, ágáló ember. Egyszer elküldte a két kisfiát a szomszéd faluba a vásárba, hogy vásároljanak maguknak egy-egy furulyát. Az ember tudta, hogy egy-egy furulyának az ára négy ...

Látogatás10560
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Mentek oszt tovább, hát ugye mán megéheztek, beértek egy faluba. Vót egy nagy diófa, rögvest leültek a diófa alá. Mondja Péternek, hogy: - Látom, hogy ég a kemencébe otten a háznál, otten be van dagasztva biztos - azt mondja -, kérjél lángost! Kérjél lán ...

Látogatás8468
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Vót egy mese rúla, vót egy mese is ollyan, hogy az egyik gulyás elment gulyásnak. Hát oszten elveszett a tehenektül a tej. Hát elment oszten panaszra a másik tanyára, a komájáhó: - Jaj, komám, nagy bajban vagyok, nézze csak, elveszett a tehenektül ...

Látogatás7648
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szegény ember. Az a szegény ember fiatalkorától fogva örökkétig minden nyáron a marhákat őrizte a legelőn. Volt annak az embernek egy felesége meg egy fiacskája is, s azt az asszony mindig ...

Látogatás8214
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Csak aztat hallottam, hogy mikor az első világháború ki akart ütni, akkora jel vót az égen. Aztat hallottuk, meg aztat láttam én is. Mikor ugye most mán le van írva-e, de ugye nem vót ez leírva, le vót írva, csak nem vót ugye magyar könyvekbe, magyarul ...

Látogatás5268
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Élt az egyik faluba egy nagyon öreg asszony. Má betöltötte a száz évet. De sehogy se akart meghalni. Jaj, ha a halálra gondolt, jaj, akkor mindene belebizsergett. Hát egyszer aszongya csak elközelgett, gyütt a Halál. - No, vényasszony, éltél már eleget, ...

Látogatás20785
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, még az Üveghegyen is túl, kidőlt-bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, ahol jó volt, ott rossz nem volt, ahol rossz volt, ott jó nem volt, volt egyszer egy nekeresdi s ebkérdi kopasz heg ...

Látogatás16961
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt egy szegény halász a tengerparton a feleségivel egy kis viskóban. A szegény halász eljárt halászgatnyi, abból éltek szűkösen. Egyszer is, ahogy megyen az országúton, hátha lenne má szerencséji - mer nagyon ritkán került a hálójába - , a kereknyomba o ...

Látogatás15051
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt egyszer valaha régen egy halász. Egy szerény kis kunyhóban lakott a tenger partján a feleségével. Minden áldott nap kiment halászni, kivetette a horgot, s várta, várta a halat. Egy szép napon megint ott horgászott a parton, bámult a szép tiszta vízbe, ...

Látogatás6016
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, de az Óperenciás-tengeren még innen, volt egyszer egy nyomorult szegény özvegyasszony, akinek csak az a szerencséje volt, hogy csupán egyetlen gyermeke született, egy fia; mert ha sok gyermeke lett volna, ...

Látogatás7388
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Az úgy vót, hogy jártak a fonóba, oszt mikor elálmosodtak, ugye mán álmossak vótak, ugye ki köllött valamit tanálni, mert mán 10 óra felé unalmas vót az a fonás, meg ránk gyütt az álom. És akkor a legényeknek mondták: - Na, legények, most kimegy-e ...

Látogatás6135
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Ügye régen nem vót mindenkinek órája.. Oszt elment az asszony a templomba, akart menni a hajnali misére. Fölkelt korán, oszt akkor elment. Osztán ment, aszongya, nagyon-nagyon szépen éneköltek a templomba. Hát aszongya, ő azt hitte: aszongya. elkés ...

Látogatás5785
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt egy szegény ember a feleségivel nagy boldogtalanságba, mer nem szerette az asszony. Az urának hamuba sütött bogácsát, oszt mindég kűdözgette a háztó, hogy rnenjen az erdőre, hozzon fát, mer gyön a tél. Ment is a szegény ember napró napra, m ...

Látogatás12173
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egy szegény embernek volt egy kisbornyúja. Annyira szegény vót az ember, hogy egy falat kenyér se akadt a házná. Mit tehetett egyebet, behajtotta a kisbornyút a vásárba. De csak nem vették meg, csak nem vették. Ott állott hol érébb, hol árább. ...

Látogatás9216
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy kecskecsalád: egy bakkecske, három kiskecske meg egy anyakecske. Elindultak az erdőre friss rügyeket szedni. Mikor az első ment, meglátta egy farkas. - Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon) - Megyek az ágra. (vékony hangon) - Hát ne ...

Látogatás12046
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, majd bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak. Mentek, mentek, egyszer csak találkozta ...

Látogatás30299
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember s a felesége. Fiatalok voltak mind a ketten, szerették is egymást, de a nagy szegénység miatt sokszor összeperlekedtek.   Egyszer egy es ...

Látogatás77391
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Ezeknek volt egy fiuk, akit Jánosnak hívtak. Olyan nagyon szegények voltak, hogy többet koplaltak, mint jóllaktak.   Egyszer elhatározta a János fiú, hogy elmegy szerenc ...

Látogatás13548
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Zenta városában élt három orvos. Egy külorvos, egy belorvos meg egy szemorvos, akik nagyon szerettek a nagykocsma különtermében havi egy alkalommal összeülve iszogatni, dicsekedni. Első ilyen alkalommal a külorvos azt találta mesélni, hogy a tudományában ...

Látogatás5135
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00