MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

A szárnyasok összegyűltek, hogy majd királyt választanak. Egy akó boruk volt, áldomásra szerezték. A sas elgondolta, hogy ő lesz a király, de a többiek azt mondták, az lesz, aki legmagasabbra felszáll. Az ökörszem a sas szárnya alá bújt. ...

Látogatás2391
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Volt egyszer egy szegény asszonynak egyetlenegy legénykéje. De olyan éktelen szegények voltak, mint a templom egere. Nem volt semmi egyéb, amiből éljenek, csak az, hogy a vénasszony minden áldott nap font egy orsó fonalat, s amit azért fizettek, abból éld ...

Látogatás6890
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Annyi gyermeke volt egy csizmadiának, mint a rosta lyuka, még eggyel több. A szegény ember éjet és napot eggyé tett, úgy dolgozott, hogy ezt a sok gyermeket eltarthassa. Történt egyszer, hogy egy gazdag ember sok munkája után néki egy véka lisztet adott. ...

Látogatás3622
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek két ökröcskéje s egy kicsi szántóföldje volt minden gazdagsága. Ez a föld is messze, kint az erdő szélén volt; mikor termett gabonát, mikor nem. Elmegy egyszer a szegény ember szántani, s amint szán ...

Látogatás5774
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény, de szegény ember, olyan éktelen szegény, hogy még az sem volt, amiből éljen. Ennek a szegény embernek volt hat neveletlen gyermeke. Nem volt miből tartani őket, s elküldötte szerencsepróbálni. Elmentek h ...

Látogatás7119
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy szegény ember, nem volt neki semmi egyebe két veder boránál és két véka lisztjénél. Azt is határpásztorságból kapta. Egyszer amint hazajött a határpásztorságból, lement a pincébe szomját oltani, mert olyan száraz volt a torka, mint a kisz ...

Látogatás7332
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember. Olyan szegény volt, hogy egy héten csak egyszer evett. Nagyon unta már a szegénységet, törte a fejét éjjel-nappal, mitévő legyen. Volt ennek a szegény embernek ...

Látogatás5430
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény ember s annak három fia. Ennek a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen, sem földön. No, hanem őrizte is a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba jártak ki ...

Látogatás5837
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy szegény ember, annak a szegény embernek volt két gyermeke. A nagyobbik lányka volt, a kisebbik pedig fiúcska. A lányka táltos volt, csodahatalommal született anélkül, hogy tudott volna róla. Mikor a gyermekek megnőttek, elmentek, mivel ...

Látogatás4942
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény asszony. Annak a szegény asszonynak volt egy gyönyörűséges szép leánya, úgy hívták, hogy Rezeda. Rezeda olyan gyönyörű volt, hogy a legények szeme mind megakadt rajt ...

Látogatás4976
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, élt egy nagyon szegény ember. Annyi gyereke volt ennek a szegény embernek, mint égen a csillag, de talán még annál is eggyel több. Így gondolható, hogy nagy volt náluk a szegénység. Azért mégiscsak fel ...

Látogatás5636
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Vót egyszer egy nagyságos úr, élt egy nagy kastélyba. Hát ugye vótak neki cselédjei, vót neki egy juhásza. Annak vót egy csinos szép felesége. Hát a nagyságos úr szemet vetett a juhász feleségire. De hát akárhogy lágyította az asszont, sehogy se állt köté ...

Látogatás8237
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Ment a székely haza. Volt a hunyadi vásáronn, és eladott nígy ökröt. A városvígen bément egy kocsmába. Mivel a székelynek azt tartják, hogy három esze van; azt mondja az eszeinek: - Eszeim, ihatom egy deci pálinkát? - Hát hogyne - azt mondják - ,ihatol ...

Látogatás11037
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Vitatkozott egy időben a Szél a Nappal. Azon folyt a disputa, hogy melyikük erősebb. Egyszer azután azt mondta a Nap a Szélnek: - Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyeges ember, próbálkozzunk meg rajta, melyikünk az erősebb, melyikünk veszi le a vállár ...

Látogatás4166
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. De nem olyan közönséges király volt ám, hanem ő volt valamennyi királynak a feje. Szép fiatal ember volt, de nem volt felesége. Mindig azt gondolta magában, hogy ő bizony talán meg se házasodik. Arra go ...

Látogatás13293
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, hogy hol volt, azt nem tudom, de hogy volt, azt tudom, no tehát volt egy király. Az a király olyan király volt, hogy valamennyi királynál hatalmasabb volt, s tisztelték is ezért mindannyian. Úgy hívták e híres-nevezetes uralkod ...

Látogatás7023
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

'47-48-ba vót ez. Úgyhogy még fiatalasszony vót a hasznosi Klára néni, oszt akkor elfogták, betették a börtönbe ütet. Oszt hajtották a rendőrök, egy rendőr. Oszt a rendőrnek is mondta, hogy: - Ne siessen, mer - aszongya - meghalt apja, sántít, osz ...

Látogatás5761
ÉrtékelésStar10Star00Star00Star00Star00

Az úgy vót, hogy ugye Heródes király, amikor gyüttek a háromkirályok, ugye ők királyok vótak, először ugye Heródeshez mentek be. Ugye oszten elmondták, hogy ők gyüttek egy csillag után, hogy a kis Jézus megszületett hogy az lesz a zsidók királya. Ugye Her ...

Látogatás7344
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Az úr mikor ugye megteremtette a világot. akkor még a földön semmi se vót, csak ugye az égbe megteremtette a kilenc kar angyalokot. És azok mindig szüntelen dicsérték az Istent, hogy a: „Szent, szent, szent_.." Azok mindig mondták. És akkor úgy tetszett a ...

Látogatás6363
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Annak az a legendája, hogy régen ugye otten ugye nem volt semmi se, csak ott legeltettek. És ugye a gyerek nyomorék vót, és a pásztor felesége meghalt. Osztan mindig köllött magával vinni az embernek a juhok után, a disznók után, mindig köllött a gyereket ...

Látogatás5518
ÉrtékelésStar10Star00Star00Star00Star00