• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Mindentudó Dongó

Részletek

Látogatás
20990
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Adatközlő
Kapás Gyuri
Szerkesztette
Nagy Olga
Könyv címe
Mindentudó Dongó
Kiadó
Erdélyi Pegazus Kiadó
Kiadás helye
Székelyudvarhely
Kiadás éve
2004
Forrás helye
Magyar, Maros menti
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy, legény, Dongónak hívták. Az már mindennel megpróbálkozott, mégse jutott semmilyen kenyérkeresethez. Utoljára azt gondolta, elindul világgá, szerencsét próbálni. Készített két táblát, s ráírta: "Én vagyok a mindentudó”. A két táblát elől-hátul a nyakába akasztotta, s azzal elindult szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, beérkezett a városba, s ott elment a királyi palota előtt. A király épp kinézett az ablakon, s meglátta a fiút a két táblával. Mindjárt megparancsolta, hogy vezessék elébe. Lement két szolga, karon fogták a fiút, s egyenesen a királyhoz vitték. Azt mondja neki a király:   - Na, te híres mindentudó, épp reád van szükségem. Tegnap ellopták a királyné aranygyűrűjét, s ha te valóban az vagy, akinek hirdeted magad, akkor meg tudod mondani nekem, hogy ki lopta el a gyűrűt. De ha csaló vagy és hazugság az, amit a két tábládra írtál, akkor tudd meg, hogy jaj, neked, bezárlak a börtön fenekére.   Nagyon megijedt Dongó, amikor meghallotta a király parancsát, de hát, gondolta, időt kell nyernie, ezért azt mondja a királynak:   - Felséges király, adjál nekem egy napi időt, annyi kell, hogy kiderítsem: ki lopta el a gyűrűt.  - Jól van, menj, adok egy szobát, ott gondolkozzál egy napig!    Bement Dongó a szobába, elővett egy kalendáriumot, olvasgatni kezdte. A kalendárium fehér lapján a hétköznapok feketével voltak írva, a vasárnapok veressel. Dongó mind mondogatta magában:   - Fehér, fekete, veres... fehér, fekete, veres...   A királynak volt három lakája: az egyiket Fehérnek, a másikat feketének, a harmadikat Veresnek hívták. A három lakáj ott hallgatózott a fiú ablaka alatt, mivelhogy ők lopták el a királyné gyűrűjét. Amikor hallották a nevüket, szörnyen megijedtek: bementek a Dongó szobájába, s elkezdtek könyörögni:   - Tisztelt tudós úr, kérjük szépen, ne mondja meg a királynak, hogy mi loptuk el a gyűrűt. Mi adunk háromszáz aranyat, csak kegyelmezzen nekünk! Azt mondja erre Dongó: - Jól van, ide a háromszáz aranyat, s aztán megmondom, mit csináljatok.   Kifizették neki a háromszáz aranyat, s akkor azt mondja Dongó:   - Vegyétek a gyűrűt, gyúrjátok bele kenyérbélbe, dobjátok oda a nagy pulykakakasnak, hogy egye meg. Én pedig megmondom a királynak, hogy a gyűrű a pulykakakas begyében van. Hálálkodott a három tolvaj, mindjárt elővették a gyűrűt, s úgy tettek vele, ahogyan a fiú tanácsolta.   Másnap reggel megy Dongó a király elé, s mondja: - Megvan a gyűrű, király uram! - Hol van? - A nagy pulykakakas begyében. - Vigyázz, mert ha levágatom a királyné kedves pulykakakasát, és nem lesz meg a gyűrű, akkor, jaj, lesz neked. - Csak egész nyugodtan vágják le, mert ott a gyűrű. .   Levágták a pulykakakast és megtalálták a gyűrűt a begyében. Megörvendett a király, megdicsérte a fiút az ügyességéért, de gondolta, még egyszer próbára teszi, mert hátha csak véletlenül jött rá. Ezért azt mondja neki:    - Maradj itt még néhány napig, ki akarom próbálni a mindentudóságodat. De úgy vigyázz, hogy nagy baj lesz, ha csalni próbálsz.    Nem volt mit tennie, ott maradt a király házában. Nem ment rosszul a dolga, mégsem érezte jól magát, mert nem tudta, hogy vajon mit talál ki ismét a király. Egy délután a király s a királyné lement a kertbe sétálni. Amint mentek ott a fák között, egyszer egy, dongó a király tenyerére szállott, s beleeresztette a fullánkját. A királyné összeszorította a kezét, ott maradt a dongó a markában. Akkor a királynak eszébe jutott valami, s azt mondta a királynénak:   - Ne nyisd ki a kezedet, ide hívom a mindentudót, hadd lássam: kitalálja-e, hogy mi van a markodban.   Mindjárt hívatja is a Mindentudót, odaállították a király elé, s a király azt mondta neki:   - Na, te híres mindentudó! Ha most is megfelelsz, akkor elhiszem, hogy az vagy, akinek mondod magad, s megteszlek udvari tudósnak. De ha nem, akkor tudd meg, hogy kutyákkal űzetlek ki innen, s mehetsz, amerre látsz.   Megijedt Dongó, amikor meghallotta a király fenyegetését. Azt mondja hangosan:   - Na, te szegény Dongó, most aztán benne vagy a bajban!   Elcsodálkozott a király s a királyné, amikor meghallotta ezt, mert szentül meg voltak győződve, hogy tényleg mindentudó. Nem tudták, hogy őt Dongó Pistának hívják.   - Igaz - mondta a király. - Dongó van a királyné markában, s te kitaláltad, még mielőtt megkérdeztem volna. Most már elhiszem, hogy mindentudó vagy. Most mondjad, mit kívánsz: itt maradsz-e nálam udvari tudósnak, vagy tovább mész?   Dongó meggondolta, hogy nem lesz, míg a világ ilyen szerencséje, ezért inkább kérte a királyt, hogy eressze útjára. Akkor a király is adott háromszáz aranyat, s ő a hatszáz aranyával hazament, földet, marhát vásárolt, s élt boldogul, hasznát vette a tudományának.
Értékelés
★★★★
51 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák