A gömböc

Részletek

Látogatás
6409
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember s egy szegény asszony. Volt nekik három kislányuk, Annacska, Márika, Rózsika. Volt nekik egy malackájuk is. Azt mondja egyszer a szegény ember: - Na, holnap levágjuk a malacot. Örvendtek a leánykák, hogy lesz most aztán malacfül, lesz hurka, kolbász. Másnap le is vágták. Feltettek mindent a füstre, lett nekik egy nagy gömböcük, azt is felakasztották a gerendára. Megettek ott mindent, hurkát, kolbászt, szalonnát, minden elfogyott, csak megmaradt a gömböc. Azt mondja egyszer a szegény ember Márikának: - Hallod-e, Márika! Menj fel a padlásra, vágjál egy darabot abból a gömböcből! Vitte a kést Márika, és felment a padlásra. Lógott egy madzagon a gömböc egy nagy kötőn. Odament, hogy egy darabot levágjon, de a gömböc elkezdte: - Hókuszpókusz, haraplak, hámm, tégedet bekaplak! – és bekapta Márikát. Várta, várta, várta a szegény ember, szegény asszony, - Na, ez a haszontalan leányka biztosan tökmagot eszik a padláson. Menj csak fel, Annacska, majd elszámolok én vele! Fölmegy Annacska a padlásra, kiabál: - Márika, hol vagy? - De Márika nem volt sehol se, Megy oda, hogy levágjon egy darab gömböcöt, de a gömböc egy kicsit nagyobbacska lett. Mikor a kést odahúzta, hogy kivágjon belőle, a gömböc csak elkezdte: -  Hókuszpókusz, haraplak, hámm, tégedet bekaplak! – s bekapta Annacskát is. Várták, várták odalenn. Azt mondja a szegény ember: - Menj csak fel, Rózsika, biztosan lekvárt esznek a padláson. Felment a padlásra, keresi őket, Annacskát, Márikát. Szólítja, de nem szólnak azok egy szót sem. Odament a késsel, hogy vágjon a gömböcből, de az már jóval nagyobb lett. A késsel odanyúlt, a gömböc meg kitátotta a csúf nagy száját, elkezdte mondani: - Hókuszpókusz, haraplak, hámm, tégedet bekaplak! – s bekapta. Várja a szegény ember, szegény asszony, de hiába, Azt mondja az ember: - Menj fel, édes feleségem, nem tudom, hol vannak ezek a leánykák, biztosan összeverekedtek a padláson. Felmegy a szegény asszony, néz erre, néz arra, hát a leánykák sehol sincsenek. Na, nem baj, biztosan valahova elbújtak. Odament, hogy vágjon egy darabot a gömböcből, de az immár jó nagy lett, akkora, mint egy autónak a kereke. Kitátotta a száját: - Hókuszpókusz, haraplak, hámm, tégedet bekaplak! – s bekapta az asszonyt is. Várja a szegény ember, ül az asztal mellett, igen éhes, - No, majd felmegyek én a padlásra, megnézem, ugyan mit csinálnak ezek a haszontalanok. Megy fel, hívja őket, szólítja: -  Márika, Rózsika, Annacska! Hol vagy, édes feleségem? De senki nem szólt. Megy a gömböchöz, hát az akkora lett, mint egy hordó. Nahát, mi lett ezzel a gömböccel, hogy ez így megnőtt? Nem baj, annál tovább lesz, amit együnk, gondolta magában a szegény ember, és a kést odahúzta, hogy egy darabot levágjon, de akkor a gömböc elkezdte: - Hókuszpókusz, haraplak, hámm, tégedet bekaplak! - s bekapta az embert is. De akkor olyan vékony lett a madzag, hogy leszakadt az a nagy gömböc, legurult a padlásról a lépcsőn lefele, kigurult az udvarról az útra. A kapuban ült egy öregasszony a padocskán, s fonogatott.  Hát, amikor odaért a gömböc, azt mondja: - Na, most én téged, öregasszony, megeszlek. Megettem a szegény embert, szegény asszonyt három leányával, téged is megeszlek a rokkáddal. Hókuszpókusz, haraplak, hámm, tégedet bekaplak! - s bekapta. Gurult tovább, hát, ahogy gurult, jöttek az emberek kaszával, kapával haza a mezőről. Eléjük gurult, s azt mondja: - Megettem egy szegény embert, szegény asszonyt három leányával, egy öregasszonyt a rokkájával, most megeszlek titeket kaszával, kapával. Hókuszpókusz, haraplak, hámm, tégedet bekaplak! - s bekapta azokat is, s gurult tovább a gömböc. Hát mentek a katonák, sorakoztak, énekelték, hogy megy az úton a katona, s odagurult a gömböc. - Megettem egy szegény embert, szegény asszonyt három leányával, egy öregasszonyt a rokkájával, embereket kaszával, kapával, most titeket is megeszlek. Hókuszpókusz, haraplak, hámm, tégedet bekaplak! Bekapta a katonákat a puskával együtt. Gurult, gurult, kigurult a falu végére, s ott őrizte Jancsika a bárányokat. Látta, hogy jön egy nagy felhő, de ugyan miféle felhő?  Gurult a gömböc, odagurult, azt mondja: - Megettem egy szegény embert, szegény asszonyt három leányával, egy öregasszonyt a rokkájával, embereket kaszával, kapával, katonákat puskával, most megeszlek, Jancsika, téged a bárányokkal. Hókuszpókusz, haraplak, hámm, tégedet bekaplak! - s bekapta Jancsikát. De az volt a szerencse, hogy Jancsika éppen szalonnát evett, s a bicska, a bugylibicskája nyitva volt, s mikor bekapta a gömböc, kikereste a hasánál, ott, ahol legvékonyabb a bőr, s a gömböcöt kihasította. Na, akkor jöttek ki onnan, akiket a gömböc bekapott. Kijött legelőször Jancsika a bárányokkal, kijöttek a katonák puskával, kijöttek az emberek kaszával, kapával, kijött az öregasszony a rokkával, s akkor kijött a szegény ember, szegény asszony a három leányával. Kerestek egy jókora tepsit, azt a gömböcöt beletették, megsütötték, s mind egy falásig megették. Itt a vége, fuss el véle!
Értékelés
★★★★½
12 szavazat