A sündisznó meg a róka
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy nagy, sűrű, bozótos erdő, abba egy kis sündisznó tanyázott.
Ahogy járt-kelt, egy bokor alatt lőtt nyulat látott, aminek igen megörült. De nagy baj vót, mer nem birta megkezdenyi. Végre kitanálta, hogy bemegy a faluba, a mészáros jó barátja, majd megkezgyi az.
Halad, ballag a kis keskeny úton, hát kivel tanálkozik össze, mint a rókával.
- Hova mégy, sünike komám?
- Bemenek a faluba, mer tanáltam egy lőtt nyulat. Menek a mészárosho, hogy kezdje meg, mer nem tudom megkezdenyi.
- Vagyok én olyan barátod, mint a mészáros, meg tudom én kezdenyi.
- Jó, de hogy kezded meg?
- Felibe.
- Jó, odaadom a felit, a másik feli nekem elég.
Mentek aztán.
A ravasz róka ajjig tudta türtőztetnyi magát a gonoszságátó, mikor meglátta a nyulat a bokor alatt. Odaugrott, tépte, szaggatta. Látta a szegény kis sünike, hogyha ez így megy, őneki nem marad egy falás se. Hát közelítette volna a nyulat, de a ravasz róka úgy farolt, hogy hozzá ne férhessen a kis süni. A végén kiesett a könny a szemibő a kis sünikének.
- Róka komám, ez az igazság?
Az csakúgy falta a szőrös-bőrös nyulat, majd megfulladt belé, de mondogatta:
- Ez hát! Ez az igazság!
Gondolkozott a szegény kis süni, majd eszibe jutott, hogy megbosszulja a rókát. Mikor még az erdőt járta, észrevette, hogy csapdák vannak kirakva erre is, arra is.
Ahogy a róka mind megtisztogatta a csontról a húst, még egyszer megkérdezte a süni:
- Ez az igazság?
- Ez hát.
A róka nagyon jóllakott, má nem fogott úgy az eszi.
- Meg mernél rá esküdnyi?
- Meg én.
- No, akkor gyere!
A kis sündisznó elcsalta a rókát a csapdáho.
- No, esküdj! Tedd az első lábad a keresztre, esküdj meg!
A róka nagy jóllakott hasval odatette a lábát, de el se kezdte az esküt, mikor a csapda egy nagyot klattyant, ott fogta az első lábát. Ordított:
- Süni komám, hova hoztál, minyő kereszthe?
- Ez az igazlátó kereszt: a bűnösöket megbűntetyi, a bűntetleneket elbocsátja.
Elment a kis sündisznó, a róka meg ottmaradt. Addig vonított kínjában, hogy odacsalta a vadászt. Meglátta a vadász a nagy lompos farkú rókát, kapta a puskáját, rádurrantott. A róka meg egy nagyot vonított, aztán felfordult. Ezt érdemelte.
Nagy Zoltán -Nagy Ilona
Az ikertündérek - Akadémia Kiadó
Budapest - 1990