• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A négy kis gida

Részletek

Látogatás
14061
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Az öreg kecskének négy kis gidája vót. Nagyon szerette őköt, meségetett nekik, kis cukros, aranyos gidócskáknak nevezte mindet. Majd egyszer azt mondja: - Édes kis gidáim, elmegyek nektek a mezőre fűé, de be ne engedjétek a gonosz farkast, mer megenne benneteket! - Jó van, édesanyukám, nem engedjük be. - Mer tudjátok, édes gyermekeim, az én hangom más, mint a gonosz farkasé. - Jó van, édesanyukám. - És a farkasnak fekete a lába, nem olyan fehér, mint az enyím. Nagyon szemfülesek legyetek, nehogy azt higyjétek, hogy én vagyok, oszt beeresztyitek! - Jó van, édesanyukám - mondogatták egyszerre a kis gedák. A gonosz farkas meg egy bukorbó nézte, mikor megy el az öreg kecske. Ott kopogott aztán: - Engedjetek be, kis gidáim, hozom a fűvet! Kiszólnak a kis gidók: - Mek, mek, mek, nem te vagy a mi édesanyukánk. Neked gordó csúnya hangod van, mint a farkasnak. A mi jó édesanyánknak vékony, szép, kellemes hangja van. Hű, ette a fene a farkast. Elmegyen ő, megköszörültetyi a torkát. Megy a kovácsho. - Te kovács, rögtön bekaplak, ha meg nem köszörülöd a torkom, hogy finomabb hangom legyen! Kitátotta a száját a farkas, a nagy fogait jó megköszörülte neki a kovács, úgyhogy rettenetesen fájt a farkasnak, de tűrte. Vékonyan beszélt oszt a kis gedáknak: - Engedjetek be, kis gedáim, hozom a fűvet! - Igen, a hangod hasonló az anyukánkého, de feltetted a lábad az ablakba és fekete. Nem te vagy a mi jó anyukánk! Hű, mérges lett a farkas! Szalad a molnárho. - Hallod-e, te molnár, lisztezd be a lábamot, mer ha nem, bekaplak! Mit vót mit tennyi, belisztezte neki jó a lábát a molnár. De mikor a házikóho ért, lehullott a liszt a lábáró. Megint mondja: - Engedjetek be, gidócskáim, hoztam fűvet! - Dehogy erisztünk, fekete a lábad, a mi édesanyukánké meg szép fehér. Má majd szétvette a méreg a farkast, éhes vót, nagyon megette vóna a gedákot. Sereg-forog a ház körű, hát tanált egy fehér rongyot, becsavarta vele a lábát. - Itt vagyok, anyátok vagyok, hoztam a jó fűvecskét! Nyissátok ki az ajtót! - Mutasd a lábad! Mutatja, hát fehér. - Anyukánk, beengedünk! - mondták a kis buta gedók. Beengedték, de kétségbeestek, mikor a farkas nyitott be az ajtón. Bújtak mindenfelé: egyik a szék alá, másik az asztal alá, harmagyik az órára, negyegyik a kemencébe. A farkas mind összeszedte, csak amelyik a kemencébe bújt, azt nem tanálta. No, de jóllakott ő a három szép gidával is. Lefeküdt aludnyi a kis ház előtt a fűre. Gyön az öreg kecske kétségbeesve, hogy az ajtaja kitátva. A nagy gonosz farkas meg ott horkol, alszik. Megy be a házba, mekeg keservesen, keresi a kis gidáit. Amelyik a kemencébe vót, megértette az édesanyja hangját. - Itt vagyok, édesanyukám, a gonosz farkas becsapott minket, megette a kis testvéreimet! - Jó van, édes kis gidám, hátha még szerencsénk lesz. Viszem a nagyollót meg a tűt, mer itt fekszik a farkas. Az ollóval kihasították a farkas hasát, kibújtak belőle a tarka-fehér gidók, mer egybe nyelte le őköt a gonosz farkas. Akkor az édesanyjuk sürgette őköt: - Gyorsan hordjatok követ a patakró! Megrakta kővel a farkas hasát az öreg kecske, oszt összevarrta vastag vászoncérnával. Bebújtak a házokba, a kúcslyukon leselkedtek, mi lesz a gonosz farkasval, ha felébred. Ébredt is a gonosz farkas, nyútódzkodott. - Hőj, de megülték a gyomrom ezek a gidakülykök! Hój, de megszomjaztam! Ballagott a patakra, hogy vizet iszik. Rálépett a keskeny hídra, hát a kő berántotta a mély vízbe, ahogy hajult vóna lefelé. Szétszakadt a hasa, mindenyit összetörte, ott pusztult el örökre. Az öreg kecske azóta boldogan él a négy kis gidájával.   Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990
Értékelés
★★★
5 szavazat