A lelki nyugalmát nem lelő Pilátus

Részletek

Látogatás
5384
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Akkor Pilátus, amikor elítélte Jézust, utána nem vót nyugodalma Akkor mindig maga előtt látott egy kinyitott szemet. Oszt akkor elindult elmegy ű mén valahol kipiheni magát, hogy mégiscsak szabadon, mer ettül a rettenetes lelkiismeret marcangolástúl majd ű mán szabadul. Elment oszt akkor tanált a tengerparton egy kunyhót. No most ű nagyon örült, hogy: „Mán mostan itten jól megpihenek-e." Bemegy a kunyhóba, mikor beért, akkor aszongya, három ember ott vót. -Testvérek, adjatok nekem egy kis szállást, helyet, hogy kipihenhessen magamot, a nagy bánatomat, a nagy fájdalmamat! Erre ráfelel az egyik, aszongya: - Te akarsz nálunk megpihenni? Mink azér vagyunk itt, hogy mink vezekeljünk a te bűnödét! Mer te Pilátus, te adtad ki nekünk a parancsot, teéretted én a legszentebb úrjézusnak én szúrtam át, én vagyok Longénus, aki az ódalábúl a vizet engedtem, hogy átszúrtam, teéretted szúrtam át az ódalát! Akkor a másik meg aszondta, hogy ű meg az, aki Jézust őriztette, őrizték a sírba. - Mink azért vagyunk itt, hogy vezekeljünk, mert- aszongya - mink is rosszat tettünk az Igaz ellen! Akkor elzavarták Pilátust. Akkor az is sírt, mindenöve fohászkodott. mindenüvé ment, hogy: „Csak mán Istenem, csak meghalnák, megszabadulnák a lelkiismeret mardosóstul, mert már nem bírom tovább ezt a nagy fájdalmat, ezt bánatot, ami a szívemet nyomja, csak ne látnám a kinyitott szemet, mindig egy kinyitott szemet látok!" És az rettenetesen zavarta űtet.         Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004
Értékelés
★★★★★
3 szavazat