A csinos menyecske

Részletek

Látogatás
18509
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Vót itten egy palóc faluba-e; nagyon büszkén hordjuk mink ezt a sok szoknyát. Nagyon szépen fölöltözködve ugye vasárnap sok szoknyát, akkor cifrát, mindenféle cifra menyecske: vót oszt akkor egy menyecske. Ugye gyütt a vasárnap. fölszedte magára a sok szoknyát, fölöltözött nagy farra, fölvette a, fölhúzta ja lakos szárú csizmáját, oszt akkor ahogy ment az úton. Oszt régen úgy mondták a menyecskékre - mert édesanyám mikor engem is fölöltöztetett-, hogy a szoknyád üsse ki, hogy: tiszta búza, tiszta búza. Hogy szálljon ide-oda, tiszta búza, tiszta búza, hogy aki meg nem tudta magát szépen tartani, leengedte a farát, az csak: rozs, rozs. Elindult a templomba, hát összetanálkozott a kántorral. - Hej - aszongya, az anyádba, a kántor megnyalta a száját -, de szép csizmád van Sára, szép annak az ára! Elmehetek-e hozzád estére? - Hatvan pengő annak az ára! Hej, a kántor hiába is okos vót, de gondolkozóba esett. Meg a menyecske is. Egyszer a menyecske csípőre csapja a kezit: -Tudja mit, kántor úr, gyüjjön el estére! Majd elküldöm az uramat a kocsmába, úgyis nagyon szeret oda menni. De tudja meg, két nagy baja van neki - aszongya. - Nagyon szeret a kocsmába menni, meg ott a másik, hogy elfelejt hazagyünni. No de estére elengedem. No, megegyeztek. Megy haza a menyecske, mondja az urának: - Te ember, tudod-e, hogy a kántor úr ajánlatot tette nekem, hogy eljön hozzám estére. - Jaj, ide ne jöjjön, majd kihanyítom azt a károgós kántort! - mindent mondott az ember mérgibe. - Ember, ne legyél mérges, mán én kieszeltem, mit fogunk csinálni. Tudod, úgy is nagyon sok kukorica van morzsolni, oszt jajgatsz, hogy fáj a tenyered a morzsolástú, maj morzsoltatjuk vele a kukuricát! No, hőj. fölvillant a szeme az embernek, nem mérgeskedett tovább, úgyis vót. Gyün a kántor nagy vígan, dölyfössön. De adjon Isten jó estét! Hű, nagyot nézett, mert bizony az ember meg otthon vót. De mán akkor az ember lekészítette a pallásrúl a sok kukoricát. Mondja oszt: -Jó, kántor úr, az Isten küldte magát-e, éppen kukoricát készültünk morzsolni, üljünk csak le, itten egy kisszék-e meg egy szakajtó, üljön csak le, majd morzsoljunk! Hát bizon vót má vagy 10 óra, este, mikorira nagy sok kukoricát lemorzsoltatták a kántor úrral. mán csak úgy égett a terennye. Mer ugye az is csak gyengébb vót, mint az emberé, a paraszté. Hát nagy kúrom szemvel elment a kántor úr. Na, arra se nézett, ahol a menyecske ment máskor. Egyszer oszt a menyecske - oly jó szájas menyecske vót - aszongya: - Kántor úr, hát nem is köszön? Ide hallgasson, hát gyüjjön má el arra felénk valamikor! Nagy mérgessen az orrábúl: - Mi az, má elfogyott a kukoricátok, amit lemorzsoltam? Hát így a menyecske megleckéztette a kántor úrt, akkor má utána nem szólingatta le a menyecskéket tovább. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004
Értékelés
★★★★
31 szavazat