A csillagszemű juhász

Részletek

Látogatás
7041
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ez a király olyan hatalmas volt, hogy ha eltüsszentette magát, az egész ország népének rá kellett mondani: adj' isten egészségére! Hogyha náthás volt, nem is lehetett más szót hallani az országban, mint: "Adj' isten egészségére!" Minden ember mondta, csak a csillagszemű juhász nem akarta sohase mondani.Megtudta ezt a király, nagyon megharagudott, s maga elé hívatta a juhászt.Elmegy a juhász, s megáll a király előtt, aki éppen a trónusán ült, és nagyon mérges volt. - Mondd mindjárt: adj' isten egészségemre! - kiáltott rá. - Adj' isten egészségemre - mondta a csillagszemű juhász. - Nekem, nekem, te gazember! - kiabált a király. - Nekem, nekem, felséges uram - válaszolt a juhász. - De nekem, énnekem! - ordított magából kikelve a király. - Mondd azt tüstént, hogy adj' isten egészségére, felséges királyom! - Nem mondom biz én addig, amíg a királykisasszonyt hozzám nem adják feleségül. A királykisasszony is ott ült a szobában egy kisebb trónuson. Nagyon megtetszett neki a bátor legény, s egy szóval sem mondta, hogy nem megy hozzá.De bezzeg a király kékült-zöldült dühében, s nyomban megparancsolta, hogy vessék a juhászt a fehér medve tömlöcébe.Megfogták a darabontok, s belevetették. De mikor a medve meglátta a csillagszemét, a tömlöc legtávolabbi szögletébe kucorodott, s dehogyis merte volna bántani.Jön reggel a hopmester, hogy összeszedje a juhász csontjait, hát látja, hogy biz annak kutya baja.Felvezette a királyhoz. - No, te gazember, most közel voltál a halálhoz, mondod-e nyomban, hogy adj' isten egészségemre? De a juhász csak azt mondta: - Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. - Eredj hát tíz halálba! És a király megparancsolta, hogy vessék a juhászt az óriás sündisznók tömlöcébe. Be is vetették a darabontok egy szóra, de amikor betették utána az ajtót, a juhász elővette a szűre ujjából a furulyáját, s olyan szépen fújta, hogy a sündisznók egymásba kapaszkodtak, s táncra perdültek.Reggel, mikor a hopmester eljött megnézni, hogy maradt-e valami a juhász csontjaiból, még javában fújta, s a sündisznók még mindig járták.Mit volt mit tenni, felvezette a juhászt a királyhoz, s az azt mondta: - No, gazember, most közel voltál a tíz halálhoz, mondod-e már, hogy adj' isten egészségemre? De a juhász csak azt mondta: - Nem félek én száz haláltól sem, csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül. - Eredj hát száz halálba! - kiáltott nagy haraggal a király, s megparancsolta, hogy vessék a juhászt a kaszásverembe. El is vitték a darabontok, de mielőtt bevetették volna, arra kérte a juhász őket, menjenek ki egy kicsit, míg ő belenéz a verembe, talán még meggondolja magát.A darabontok kimentek, ő pedig felállította a verem mellé a fokosát, ráakasztotta a szűrét, a tetejébe tette kalapját, s kikiáltott a darabontoknak, hogy nem gondolta meg magát.Bejöttek a darabontok, s be is vetették szerencsésen a szűrt meg a kalapot, s észre sem vették, hogy a juhász maga ott maradt az egyik szögletben a sötétben.Másnap jön a hopmester a lámpással, hát majd hanyatt esett, mikor meglátta a juhászt. Felvezette a királyhoz, aki már akkor még sokkal mérgesebb volt, de azért mégis megkérdezte: - No, most már száz halálban voltál, mondod-e már, hogy adj' isten egészségemre? De a juhász csak azt felelte: - Nem mondom én addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. Látta a király, hogy elpusztítani nem tudja, befogatott a királyi hintóba, maga mellé ültette a juhászt, s elhajtatott az ezüsterdőbe. Ott azt mondta neki: - Látod ezt az ezüsterdőt? Neked adom, ha azt mondod, adj' isten egészségemre! De a juhász most is csak azt mondta: - Nem mondom én addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül. A király elhajtatott az aranyvárhoz. Ott azt mondta: - Látod ezt az aranyvárat? Neked adom az ezüsterdőt, aranyvárat, csak mondd azt nekem, adj' isten egészségére! De a juhász itt is csak azt mondta: - Nem, nem mondom addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül! Odébb hajtattak a gyémánttóhoz. Ott a király azt mondta: - Látod ezt a gyémánttavat? Neked adom az ezüsterdőt, aranyvárat, gyémánttavat, csak mondd azt nekem: adj' isten egészségére! De a juhász itt is csak azt mondta: - Nem, nem, nem mondom addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül! Látta már a király, hogy semmiképpen nem boldogul vele, nagyot sóhajtott, s azt mondta: - Isten neki, hozzád adom a lányomat, de akkor aztán mondd nekem igazán, hogy adj' isten egészségére! - Mondom én, persze hogy mondom, miért ne mondanám! A király ennek nagyon megörült, s kihirdette, hogy örüljön az egész ország népe, mert a leánya férjhez megy. De legjobban örült a szépséges szép királykisasszony, aki annyi királyfit kikosarazott, s aki a csillagszemű juhászt igazán megszerette.Tartottak aztán olyan lakodalmat, hogy az egész országban mindenki evett, ivott, táncolt. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság, a legjobb banda ott húzta, a legjobb ételeket ott főzték. Hát amint a vőfély felhozza a tormás disznófejet, s a király maga elé vette a tálat, hogy mindenkinek a részét kiossza, egyszerre csak nagyot tüsszentett az erős tormától. - Adj' isten egészségére! - kiáltott a juhász legelőször, s a király ezen úgy megörült, hogy menten lefordult a székről. Akkor a csillagszemű juhász lett a király. Igen jó király lett belőle, sohasem terhelte a népét azzal, hogy kedvük ellenére jót kívánjanak neki, mégis jót kívántak neki minden parancsolat nélkül, mert jó király volt, s igen szerették.   szerk. Kovács Ágnes Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1972
Értékelés
★★★★½
8 szavazat