Hét év a fehér kígyónál

Részletek

Látogatás
3889
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Szerkesztette
T. Aszódi Éva
Könyv címe
Mackó anyó dajkát keres
Kiadó
Móra könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1973
Forrás helye
Délszláv
Egyszer, valamikor réges-régen egy kisfiú kiment az erdőre, hogy rőzsét hozzon. Egy mély gödör mellett kellett elhaladnia, megcsúszott, és beleesett a gödörbe. Annak a fenekén pedig kígyók laktak, közöttük egy hófehér is, aki gyémántos koronát hordott a fején – ez volt a kígyókirályné.   A fiú eleinte nagyon félt a kígyóktól, pedig nem bántották. Később megszokta őket, meg is barátkozott velük. Telt az idő békességben. Már hét éve élt a gyerek a gödör fenekén a kígyók között. Amikor a hetedik év is elmúlt, azt kérdezte a kígyókirályné:   – Szeretnél már hazamenni, ugye?   – Bizony szívesen mennék én, csak nem tudom, hogyan kecmeregjek ki ebből a mély gödörből.   – Arra ne legyen gondod – mondta neki a királyné –, majd én, kiviszlek. De meg kell ígérned, hogy nem árulsz el bennünket. Senkinek sem szabad tudnia, hogy itt voltál velünk. Ha elárulsz minket, jaj, neked!   Megesküdött a fiú a kígyókirálynénak, hogy nem fogja elárulni. A királyné erre nyakába vette a fiút, és kimászott vele a gödörből. Vígan sietett a fiú haza. Nagyot néztek az otthoniak, amikor betoppant! Hiszen már holtnak hitték. Kérdezősködtek, hol járt, merre járt. Váltig faggatták, mondja el már, hol volt olyan hosszú ideig.   A gyerek eleinte szabadkozott, nem szólt, de az emberek nem nyughattak, és egyre unszolták. A nagy unszolásra a gyerek végre is elmondta, hogy egy gödör fenekén, kígyók között lakott hét évig. A falubeliek addig nem nyugodtak, míg a fiú meg nem ígérte nekik, hogy elvezeti őket a gödörhöz, és megmutatja a kígyókirálynét.   A fiú felmászott egy bükkfára, a gödörtől számítva éppen a tizedikre, ott aztán nagyot füttyentett. Az első füttyentésre nem történt semmi, a másodikra sem, de amikor a harmadik fütty is elhangzott, megjelent a kígyókirályné, kidugta a gödörből gyémántkoronás fejét. Uccu, rátámadt a falu népe, meg is fogta. Szomorúan kiáltott oda a kígyó a fiúnak:   – Fiam, fiam, megesküdtél nekem, hogy nem fogsz elárulni, mégis elárultál!   A kígyókirályné arra kérte az embereket, hogy engedjék megfordulni. Megfordult, és menten kidöntött maga körül kilenc hatalmas bükkfát. Jó szerencse, hogy a fiú a tizedikre mászott, azt a kígyókirályné már nem érte el. Ha azt is kidönti, bizony halálnak halálával halt volna meg a gyerek. Azután a kígyókirályné, mint a nyíl, besiklott a magas fű közé, s egy szempillantás alatt nyoma veszett. Nem is látta az óta emberi szem.  
Értékelés
★★★½
4 szavazat